Olyan nagyon könnyű a szenvedést nem komolyan venni. Mert bírom. Majdcsak elmúlik. Olyan nagyon könnyű a boldogtalanságot nem komolyan venni, mert mások sem élnek jobban, mert igazán senkinek nem működik az élet.

Csakhogy ez nem igaz.

Brutálisan fontos ez, hogy merj szembenézni azzal, hogy ez NEM igaz. Haverok és barátnők talán hasonlóan élnek, de pontosan ettől is haverok és barátnők, hogy hasonlítunk, hogy hasonlítanak – hogy szerintük nincsen megoldás NEM jelenti, hogy ez valóban igaz. Merj messzebb nézni! Hmm. Itt vagyok például én. Feleségem Dóra. Szerinted boldogabbak vagyunk? Legkomolyabban kérdezem ezt, mert A legfontosabb kérdés, ugyanis ha bárki boldogabb Nálad, akkor NEM igaz, hogy Te ne lehetnél az.

Nem pénzre gondolok. Hanem a lelkesedés erejére, hogy látsz-e olyat, aki Nálad lelkesebben, boldogan dolgozik valamin, és a kapcsolatok minőségére, hogy látsz-e olyanokat, akiknek jobbak a kapcsolatai, mint a Tiéd. Nos? Hagyd a barátok tanácsait a francba, ha igen, és nézd meg közelebbről, aki boldogabbak tűnik! Mert mondani bármit könnyű. És az esetek nagy részében persze az derül ki, hogy a mondás csak szerep, póz, hazug – de ha egy valóban boldogabb embert, ha csak egyetlen boldogabb emberpárt találsz, akkor már megérte a keresést, mert ha nekik megy, akkor mégiscsak lehet másképp, akkor tanulhatsz.

Dórától és tőlem? Ugyan. Dehogy mondok ilyet, ezt Neked kell eldöntened, viszont arra fontos rákérdezzek, hogy esélyt adsz-e annak, hogy esetleg lehet másként is, mint ahogy Te most élsz, vagy csak szenvedsz? Vagy csak halogatsz és szenvedsz? Esetleg másokat is visszatartasz és szenvedsz? Megértem, ha így van, emberi, normális, soká csináltam én is, mert az ember fél a változástól, és ha bárki más sikerrel változtat, akkor Nekem is muszáj lesz.

Nos? Valóban nem lehet az életet jobban csinálni, vagy csak strucc vagy? Kimerítettél minden lehetőséget?

… abszolút nem erőszak. Csak muszáj megkérdezzem. Muszáj megkérdezzem, magam miatt muszáj, mert kínoz, hogy olyan nagyon sok embert látok, aki a szenvedést bírja, ahelyett, hogy változtatna. Majd megbetegszik. Majd meghal. Hiheted, hogy a lelki és testi állapotoknak egymáshoz nincsen köze, de én azt látom, hogy aki túl soká szenved megbetegszik, aki megbetegedés ellenére sem talál boldogabb működést, az meghal. Az életünkkel játszunk.

Lehet jobb, bármiben is vagy. Képes vagy változtatni, és mások sem fognak belehalni, akiket esetleg most féltesz – NE kíméld tovább magad!

Jó Utat,
István

P.s.
Ajánlom a szerdai előadást, ha ez az írás elgondolkodtat!