A bizalmat nem lehet megingatni
Ha van. Csak akkor inoghat meg, ha gyenge, pontosabban amikor nincs.
Ez fontos. Ha bízom valakiben, akkor látom a másik embert, pontosan érzem, hogy ő mit és hogyan és miért, azaz nem/alig tud meglepetést okozni, és ha mégis, akkor hálás vagyok, hogy megint tanulok róla, általa, magamról, és hogy ettől egymáshoz ismét közelebb kerültünk.
Bizalom meg tehát csak akkor inoghat, amikor valójában nincs. Amikor kivetített elvárt működési keretek között vélek tudni egy másik embert, ami által magam biztonságban hiszem, és ehhez képest mást kapok. A megingó bizalom a körbefalazott vélt valóság vélt biztonságába érkező meglepetés. Amikor a másik valami váratlant csinál, és mivel az emberek nem tehetnek mást, mint hogy folyamatosan önmagukat adják, így a megingó bizalom, csakis egy dolgot jelent, hogy én vártam olyasmit tőle, ami az ő valóságától idegen.
Azaz nekem voltak butuska elvárásaim vele kapcsolatban.
Azaz én nem figyeltem rá eléggé.
Azaz nekem voltak fontosabbak a vele kapcsolatos reményeim, mint az ő tényleges valósága.
Azaz én nem bíztam benne.
A megingó bizalom repedés a várfalon, míg a bizalom az azon kívül lévő tágas, nyitott, virágos rét. A Bizalom valójában természetesen szeretet. Egy más név rá. Ami persze nem meglepő, hiszen minden Szeretet. Szeressétek egymást pedig a parancs – így növekszik az Egy emberi szőlőtő.
Joós István, 2012. május 13.
Kapcsolódó ajánlás:
