Van az, amikor már nem bírod tovább. Ismered? De muszáj, és akkor mégis, teljesen érthetetlen, csak történik, mert kell, mert nincs választás.

Döbbenetes. Másfél kilométert vonszoltam magam így, pontosabban engem az Akarat, a mai 37 km legvégén. Külön szép benne, hogy eltévedtem és persze a körülmények.

Mert mindig rendben van, ami körülvesz, bármi is az. Fontos ez, a legfontosabb, hogy egyáltalán nem, legkisebb részletében sem véletlen, hanem alapvető belső igényemre adott válasz, a tökéletes iskola, minden pillanat, a legapróbb körülményt is beleértve, minden ember életében – amibe tehát bele KELL nézni. Mert tovább csak az léphet, aki belenéz. A jelenébe előbb. Most. Aki annak, a jelen állapotának megadja magát, aki tehát felveszi a kesztyűt, aki a Jelen kihívásaira, tetszik vagy sem, méltó vagy sem, de megfelel, az léphet a vágyai irányába tovább. Kemény ez. Nagyon. Hogy a vágy és a lelkesedés valóságosan az irány, de az út az itt és most kihívásain keresztül vezet. A jelenen át. És a jelen nem kérdezi, hogy tetszik-e. Hanem csak van. Sok, sok szépséggel teli, és csodás lehetőségekkel terhes, de mégis, poros, rögös, kemény, száraz, magányos gyakran.

Az Út. Az Út igaz. Bárhova elvezet, de csak, ha járok rajta.

Tehát nem a jövőben, nem távoli hűs tavakról ábrándozva, hanem itt és most, egyik láb a másik után, nap, hőség, trágya, legyek, fájó talp, árnyék, kút, pihenés, és tovább.

Az út harc, az út helytállás, és igen, öröm, sőt, ajándékok áradata, amit azonban csak az, csak azzal arányban élvezhet, aki a harcot is vállalja, a lépéseket, a hőséget, a kihívást. Itt és most. És így lett 34 helyett 37, mert eltévedtem. Pedig 34 ment volna, a végére haltam meg. Szép ez nagyon, hogy kitérő nélkül tapasztalás sincs. Igenis el kell tévedni. Az életben, az Úton. Időnként.

 

Joós István, 2013. augusztus 6.

Kapcsolódó ajánlás:

  • FÉRFI-NŐ TÁBOR – ha a korszakos útról tanulnál, vagy csak új emberek érdekelnek: július 1-2, Tihany
  • KIRÁLYNÉKÉPZŐ – ha a férfiak működése érdekel mélyebben, következő sorozat: június 22.