A szerencse bizalom dolga

szerkesztőség szerkesztőség on október 31, 2017

Engem mindig szerencsésnek tartottak, és én is magamat, nemrég jöttem rá, hogy mégsem.

Nem szerencsés vagyok, hanem bízom a szerencsében, hogy lesz, hogy érkezik, hogy méltó vagyok rá. Óriási különbség, nem passzívan várok, hanem megteszem a magam dolgát, és bízom, hogy érkezik segítség és akkor érkezik is. Amikor bízom, amennyire bízom, azzal arányban.

Az emberek elérik az álmaikat, mindenki. Pontosan azt, amit álmodik. Bármit, amit elhisz, amiben bízni mer. Pontosan azt, pontosan annyit, a különbség is csak ebben van, eseményhorizont, hogy mit hiszünk el, mit tudunk elképzelni, mekkorát merünk álmodni. Ami együtt persze könnyebb, mert az álmaink erősítik is egymást, így a félelmekkel is könnyebb szembesülni. A közös álommal tehát messzebb is jutunk, egymást erősítve. Az erő a hit, a szerencse okozat. Érdemes vagyok rá, ha bízom a rendben, ami bennem, általam is dolgozik, ha odaadom magam. Megérzéseket merni követni, az erő velem van, ha én benne állok. Mágia, csoda, Isten tenyere, amihez teret is kell adni, a szerencsének, hagyni a sorsot dolgozni. Nem segíthet, ha mindig irányítok a Mester bennem, nem akarok, nem tervezek, nem erőlködöm, mikor Vele vagyok. Csak vagyok. Bízom.Az erő veled van, kezd kicsivel, használd alázattal, de merd használni!

Joós István, 2012. augusztus 8.

Kapcsolódó élmények:

Hozzászólások