Vágyódásnál hatékonyabb az adás

szerkesztőség szerkesztőség on szeptember 8, 2017

Hetek óta fantáziálok egy Galaxy S3-ról, okostelefon, nagyobb képernyő, szebb, jobban tudnék írni és dolgozni rajta. Órákon át nézegettem képeket, teszteket, függőként lestem a hírportálokat, mérlegeltem, hogy tényleg ez, vagy mégis iPhone 5 inkább. Órákon át, és ezekben az órákban semmit nem tettem.

Teljesen kiszakadtam a jelenből, órák, kibillenve. Tegnap kaptam magam rajta, Károly öcsém segítségével, hogy bár szabad, igen, ezt is, de már jártam itt; hogy ugyanazon a lejtőn indultam meg, mert a telefon után már tudom, hogy majd iPad-re is vágyom és fényképezőgépre is és egy jobb versenybiciklire, és persze fehér autóra, vidéki utakhoz, nagy zöld szívvel és napkeltére néző zöldövezeti teraszra és balatoni vitorlázásra és horvátországi nyaralásra, persze, és távol-keleti útra is…

Pedig már tudom, mert tapasztaltam, hogy az álmaimat nem tudom jóllakatni.

Vállalkozóként meg tudtam szerezni, el tudtam venni, sok mindent, igen de mindig visszaütött aztán elkezdtem a Szívesség Közösséget, és, új élmény: kapni. Meglepetésszerűen és igazán barátokat, munkát, elég vagyok érzést, figyelmet, elfogadást, örömöt, számítógépet, mobil előfizetést, pénzt. Mindezt azonban okozatként, csináltam valamit, ami másoknak adott, és ők is akartak nekem. Minden okozat, az ok pedig bennem, a döntéseim, a szabad akaratom, hogy mire használom az időt, ami megadatik. Amit tehát szintén kapok, ki mint vet, úgy arat, ezt tapasztalom, hogy minden okozat a pénz is, és az anyagi mozgástér is; egyik sem lehet céllá – nem teljesül, ha céllá lesz, mert csak

Egy igaz Cél van.

Adni, amit tudok, ami legnagyobb öröm nekem, és a környezetemnek is játékosan, de kitartó elszánással. Amit elengedtem, azt kaptam meg csak azt, de abban többet, sokkal többet. A magból fa nő sokszoros terméssel, évtizedeken át, igen, egészséges kell legyen a mag, és gondos kell legyek, és kitartó a gondoskodásban. Viszont nem csinálhatom a termésért, mert ha a termésért csinálom, akkor türelmetlenbe váltok, és félteni is kezdem, és csorbul a bizalmam, és Én akarok irányítani. Tehát nem az időszerű figyelmet adom meg, hanem azt, amiről úgy hiszem, hogy attól gyorsabban nő, vagy hogy szebb termése lesz. Csakhogy, ami gyorsabban nő, annak épp korcsosul a termése, egészséges mag, figyelem, kitartás, ez minden. Ennyi a dolgom. Ja, igen, és hogy hová ültetem, tehát a kert, a kikkel, a közösség, a hol-ra a lelkesedésem mutatja a választ, a mit-re az örömöm. Ez minden, adásban, gondoskodásban lenni, bízni, minden más érkezik, beérkezik, mikor időszerű, vágyódás helyett adásban lenni.

Ez a titok, hogy a cél nem pénz, nem biztonság, hanem adni, amit adni tudok.

Hogy azt írom a tükörre, amit adni szeretnék, és kitartok ebben, ha kitartok bizonyosan gyümölcsözőbe is fordul. Jót és jól, Ford nem pénzt akart, hanem a közlekedést forradalmasítani, Jobs a világ legjobb kütyüit, Yunus pénzhez juttatni a kisembereket. A siker mindig csak okozat, annak okozata, hogy egy a világban épp időszerű kihívás megoldására fordították minden energiájukat, hogy áramlásban voltak, vegyük végre észre, hogy az életünkkel felelünk, bizalom, odaadás, elfogadás a feladat. Szabad másképp dönteni, de aki másképp dönt, maga épít gátat, tönkremegy, vagy belehal. Ezért siker mégis, minden bukás, új esély, lehetőség nem ugyanarra indulni. Többet nem. Egyensúly az Út. A forrás pedig nem pici én, hanem a hatalmas Én Vagyok. Tehát a Jutalmat sem kell nekem előre tudni.

Bízni, Merni, Tenni elég. Elég VAGY!

Joós István, 2012. július 30.

 

Kapcsolódó ajánlás:

Hozzászólások