Bármit megtehetsz azokkal, akik felnéznek Rád gyakran látom ezt, hogy a bizalom a legnagyobb, hatalmas erő – és hatalmas felelősség. Sőt, a kettő ugyanaz, az erő felelősség, a felelősség erő.

Ami nyilván csak egy másik megfogalmazás arra, hogy csak szolgálni érdemes, lábakat mosni. Másképp nincs hasznosulás, nem lehet, mert másképp kapcsolódás sem lehet. Siker pedig végképp nem. Mítosz az egyedül győzés, nincs ilyen, hanem csapat van, mindig és csakis. Másokkal együtt, segítenek, követnek, hisznek, és én is követek. Csapat, akiket szolgálok, akikkel együtt szolgálunk.

Minden siker közös, soha senki nem nyert semmit egyedül. Még a magányos tudós sem, még benne is hitt a titkárnője, és a szülei, vagy a nagymamája, annak idején, végső esetben a kutyája, ha a fentiek közül egyik sem. Nagyon fontos ez, a hit. Hit nélkül nincs élet, hinni kell tehát egymásban, ugyanis elméletekben nem lehet hinni. Mármint lehet, de nem nyilvánul meg, csak elmélet – hanem a Hitem, a Valódi, az a tetteimben nyilvánul meg, tettek pedig csakis másokkal összefüggésben történnek – a Hitemet tehát a kapcsolódásaim mutatják, az Irányuk, a Módjuk, ami a Felelősségem, ami, igen, az Erőm legnagyobb forrása, hogy én mit adok, Ki(k)nek, Hogyan. Hit (Felelősség) és Bizalom (Erő) tehát egy érme oldalai.

Azok bíznak bennem, akikben hiszek – és azzal arányban.

Magánélet, siker, boldogság – minden a Hiten múlik, és egymásban könnyebb, mint magunkban. Adni sokkal könnyebb, Hitet is. Figyelem, őszinteség, bizalom, bátorítás, mosoly, kis kockázatvállalás, dicséret, kiállás a másikért, egy picit nem magammal foglalkozni. És olyan csodálatosan nagyon hálásak az emberek. Egy jó szó hegyeket mozdít, szó szerint – és a legjobb terápia is, nekem, aki adom, emelni a másikat. Egy mustármagnyi hit, érdek nélkül, csakúgy, adni mindenek alapja. Hit, Remény, Szeretet. Szeressünk hát, mutassuk ki, Higgyünk! És ne csak Istenben és vasárnaponként, elméletben “könnyű”, hanem Egymásban és Tettekben mutatva. Jót erősíteni, ami amúgy legjobb nekem is, hiszen visszahat, abban növekszünk, amit adunk, Erősödik, aki a jót Erősíti.

Próbáld ki!

Nem kell világot megváltani, tévedés. A világmegváltás menekülés volt, halogattam, hogy szembenézzek a jelen kihívásaival, kerültem a Felelősséget. Az Igazság ugyanis, hogy a Világ nincs külön, tőlem függetlenül, nincs – tehát megváltani sem lehet, amíg kívül próbálom. A Világ, a Valós, ami Van, az a Kapcsolódás. Hogy Kikkel és Hogyan – ami belőlem indul és a másik ember a felülete. A Világ tehát ez együtt, interakció, én és a másik ember, aki itt áll előttem, most, és jól jönne neki a Hitem itt és most. Adjuk hát, Higgyünk, vállaljuk a felelősséget, bátorítsunk, győzzünk, mert a Világ a Kapcsolódásunk. Nem kell nagy dolgokra gondolni, egyáltalán. Mindennapok,  apróságok, mosolyok – igenis van mit adjunk, és igenis elegek vagyunk hozzá. Mindenki. Tehát, igen, győzhetünk, de csakis Együtt.

Adjuk hát a Hitet, a Reményt, a Szeretetet!

Joós István, 2013. márc. 6.

 

Kapcsolódó élmények:

Hozzászólások