Szeretett Mind! Új sorozatot indítok most, karrierváltás témában – mert elkezdtünk projekt inkubációval is foglalkozni, és folyamatos a beszélgetés, főleg férfiak között, ahol magam számára is meglepő dolgokat írok olykor. A rovat címe: Legyél Tulajdonos!

A cím értelme kettős: 

1.
Munkavállalók tömegei kurvák, hiszen nem szerelemből, hanem pénzért dolgoznak csak. Az én javaslatom, hogy találd meg a helyet, ahol kifejezetten Rád van szükség, ahol tehát valóban nélkülözhetetlen vagy! Amiből idővel szükségszerűen következik, hogy tulajdonos is leszel.

2.
A vállalkozók nagy része bár jogilag tulajdonol, de nem valóban vezető mégsem, mert nem igazán részes, egy méltó cél hosszú távú szolgálata helyett a gazdagodás lehetőségét keresi csak (és így válságba is jut). Tanácsom: találd meg A Célt, amit érdemes jó vezetőként szolgálj!

Meggyőződésem, hogy a jövő sikeres vállalkozásai A) méltó Célt szolgálnak, B) minden csapattag részes, tehát tulajdonos is. 


Ebbe a rovatba közösségi oldalunkról, az enakademia.org-ról veszek át írásokat. Az alábbi bejegyzés ma reggel született, férfitársunk hosszan kifejtett tervére reagálok, amit cikként mentettem itt el, és ezt osztom meg ott is. Mert voltam hasonló helyzetben, mert másoknak is lehet hasznos. 


Kedves Alfréd!

Elkezdtem még csak olvasni a megosztásod (mennem kell épp, nincs ennyi időm egyben, folytatom majd), és egy érzést szeretnék elmondani. 

Soraidba mélyülve élénken törtek rám emlékek a saját 2008-2014 közötti időszakomról, amikor kiszínezett csillagháborús Terv élt bennem arról, hogy a szivesseg.net hogyan hódít majd világot, miféle üzletágak lesznek (egyebek között ügy-inkubáció is része volt már akkor), milyen emberek kellenek hozzá és milyen cégek és kinek hogyan az üzletrésze…

Mindebből semmi nem lett.

Ami nem igaz, mert az ÉNAKADÉMIA és ez a Közösség és az EgoYoga módszer is mind ebből lett, de NEM az lett, amit gondoltam. 

Utólag az az élményem, hogy RENGETEG időt töltöttem gondolkodással, mintha egy tóba gyűlt volna a víz az évek alatt. És változás akkor lett, amikor csinálni kezdtem. Blog után könyvet előbb, ami fel sem merült még 2010 körül. Aztán korszakos ábrát, mert a könyvet kevesen értették. Aztán újabb könyvet, ami az ábrát magyarázza. Aztán képzéseket, amik az elméletet gyakorlatba ültetni segítenek. Aztán videókat, hogy az ismétlődő eseteket többeknek mondhassam el. Aztán közösséget, hogy ne kelljen egyedül lenni, mert egyedül nehéz változtatni. Ezt MIND nem láttam előre, ahogy a saját szerepemet sem láttam jól. Vállalkozónak gondoltam magam, holott vezető vagyok. És most érkezünk majd az Apphoz, amit annak idején képzeltem, tíz évvel később, egészen más tartalommal és néven.

A változás – mára nem túl nagy dolog azt mondani, hogy egy új élet – abból lett, hogy a víz (az én hitem és erőm) tettek formájában kitört végre a fejem börtönéből, előbb csak csurdogálni kezdett, majd folyni, míg a gátakat ledöntötte.

Nem mert én így döntöttem. 
NEM döntöttem így.

Hanem “csak” túlcsordult a hitem – amint elég erős volt.

Érdekes nagyon, hogy a hit, ha elég nagy, abból automatikusan lesznek tettek, mert az Erős Hit lángol, és nem tud várni tovább. Ezért kérdezgetem a férfiakat mindig arról, hogy: “Mi LELKESÍT?”. Komolyan gondolom a nagy betűket. És persze, hogy fontos próbálkozni már “Lelkesedés” vagy akár “lelkesedés” esetén is, de igazán a Helye az embernek akkor van meg, amikor a LELKESEDÉST érzi. Aminek tünete NEM az, hogy csinálni Akarom – ez még elmélet csak – hanem, hogy nem tudom nem csinálni. Tettek.

Másképp:

Amíg fejben forgatom (amíg még be tudom érni azzal, hogy fejben forgatom csak), addig nem Hiszek eléggé.

Tapasztalatom, hogy az elég nagy Hit (tehát Tettek) egyik legnagyobb ellensége a túltervezés, tehát a komplexitás. Nem lehet hogyan megfogni. Túl nagy. Túl összetett, mert túl rég színezem már… az ilyesmi könnyen álom marad, az ember maga meg frusztrált.

Ha az ember nem cselekszik, akkor nem Hisz eléggé. Tehát egyszerűsíteni kell a tervet és/vagy Társakat találni hozzá.

Másképp: én a saját tapasztalataimból azt tanultam – és azóta eszerint igyekszem működni és élni – hogy NEM igaz, hogy bármire bármikor is várni kellene. Soha semmikor nem igaz, hanem haladni MINDIG lehet.

Sőt. Haladni kell. 
A saját és mások boldogsága érdekében.

Meghatározó tapasztalatom, hogy valóban haladni NEM tudok fejben. Beszélni róla már jobb – és öröm, hogy elmondtad most a terveidet itt – de mint talán érzed: tettekre próbállak sarkallni.

Mert végül KELL, hogy a víz ne a csak a fejemben kerengjen, hanem a világban is folyjon, mert így váj medret magának, és így jut az óceánhoz el.  

A tervezgetés a Tett halála.

Tehát: 

1) 
Bármely ötletet termék formájában érdemes a világ elé mihamarabb kitenni (piackutatás Lelkes vállalkozások esetén TELJESEN felesleges, kishítűség csak, bizonyosság iránti igény – ha a megérzés erős, akkor pár emberrel elég beszélni, ha meg nem elég erős, akkor kutatni is minek).

2)
Ha most azonnal indulni lehetelen, mert AKKORA a projekt, akkor jó megvizsgálni, hogy tényleg kell-e az első lépés ekkora legyen. Tehát valóban ekkora a projekt szükséges legkisebb első lépése, vagy csak az egóm akkora, hogy mindenképp ekkorában akarom kezdeni. (Nálam mindig az utóbbi derült ki.)

3)
Ha esetleg tényleg ekkora nagy kell az első lépés legyen, akkor mi kell még hozzá, hogy meg lehessen lépni? És ami kell, az kinek van? És azok közül, akiknek van, kit tudok megszólítani? A projekt ebben az esetben is a világ, tehát vevők elé kell mihamarabb kerüljön, csak itt az első körben még a társak a vevők. Az én esetemben az első vevő a feleségem volt. Egyedül nem voltam hozzá elég, sem anyagilag sem hitben, de ketten már igen. Más férfiaknál cégtárs gyakori ilyen helyzetben.

Élettárs és üzlettárst közös vonatkozása a Hit, hogy ugyanarra akarnak Menni, ugyanarra akarnak jönni, EZÉRT megyünk együtt. A működő kapcsolat legfontosabb kulcsa a közös Út.

Hmm… 

Mintha a tervezgetés által nem előkészítené, hanem épp szabotálná az ember a jövőt. Amit én eddig elterveztem az BIZONYOSAN nem valósult meg. Úgy nem. Az nem. És a tervezgetéssel (álmodozással!) évekig pocsékoltam az energiámat, a Tettektől vontam el (kíméltem meg) magam. 

Mert: féltem.

Ennyire egyszerű volt.
Féltem kiállni. 

Féltem kitenni magam a világ (a vevők) reakcióinak.

Féltem szembenézni azzal, hogy esetleg senkinek nem kell az általam dédelgetett ötlet – tehát én magam, ahogy ezt akkor magammal még erősen azonosítottam.

Féltem, hogy ÉN nem kellek.

És így az álmot magamban tovább színezni volt évekig a könnyebb. Esetleg róla zárt körben beszélve aratni figyelmet (értsd: nőcsábászat).

Míg aztán a feleségem hitével is megerősítve belevágtam végül 2015-ben és azóta folyamatosan nőnek és fejlődnek a dolgok. Azzal arányban, hogy én kiállni merek. Vagyunk egyre sikeresebbek.

Öröm, ha az Álom megvan, de álomból Ügy megvalósítás által lesz – a megvalósítás a művészet…

MI az első Lépés?
HOGYAN érhetnéd el?
KIKKEL társulhatná hozzá? 

Jó Munkát!

Szeretettel,
István


Az ÉNAKADÉMIA zárt közösségi oldala az enakademia.org, ahol az élet kihívásait segítünk egymásnak megoldani úgy, hogy Lépni segítünk az Úton. Álnéven is jöhetsz, és az első hónap MOST ingyenes.