Az alábbi írás az EgoYoga oldalra érkezett. A szerző engedélyével osztjuk meg.

Sokat lehet tanulni a hétköznapi dolgokból úgy, hogy nem is gondolnánk. :) Egy mini modellt kaptam az életről.


Tavaly nagyon egyedül éreztem magam egy reménytelennek tűnő szerelmi kapcsolat után. Úgy éreztem kell valami az életembe. Kitaláltam, hogy kanári párt szeretnék tartani, de nem akármiben, egy különleges kalitkában. Hónapokig kerestem, mikor is kezdtem lemondani arról hogy olyat találjak, amilyet megálmodtam. De végül némi segítséggel ráleltem. Igaz kicsit kisebb, mint amit szerettem volna, a színe is más, de azon lehetett segíteni…


Novemberben kértem és kaptam is bele egy kanári párt. A hím nagyon félős volt és hamar kiderült számomra, hogy nincs nála minden rendben. Kicsit beteg volt, így kaptam. Szerencsére egy jó állatorvosnak köszönhetően hamar sikerült meggyógyítani. A tojó nehezen engedte magához közel, de karácsony napjára elkezdte megrakni a tojasait. Sokat foglalkoztam velük, sokat kiengedem őket a lakásba, akkorákat repültek, hogy csak úgy cikáztak a lakásban. Együtt bátrak voltak, még rám is rám szálltak. Némiképp érdekes, hogy a lakásban nem is tudtam volna máshova tenni őket, mint feng shui szerint a szerelem sarokba.


Idő közben az élet összehozott egy férfival, aki nem pont olyan volt mint eddig az ideálom, meg kisebb is volt, alacsonyabb, mint akiket eddig én kerestem és a stílusa is más. Elkezdett közeledni felém, én toltam el magamtól, de csak jött, nagyon nehezen engedtem magamhoz közel… Nehéz helyzetből, válás közeledtével érkezett az életembe, az ő életében sem volt minden rendben…

A madaraimnál a harmadik költést követően hozzáértők javaslatára szétválasztottam őket, hogy erősödjenek, a saját érdekükben ez volt a legjobb nekik. Ki szoktam engedi őket külön külön had repüljenek. Picinyke röpködést követően azonban mindig egymást keresik meg.  A tojó azert vissza megy a helyére de a hím nem nagyon tágít, oda ül a másikhoz a kalitkán kívül. Napközben is folyamatosan kommunikálnak, még ha nem is látják egymást.


Ez idő alatt, a férfit, akit megismertem megszerettem, de ő sajnos elhagyott. Voltak újra kapcsolódásaink, de jelenleg is külön vagyunk. Kérte maradjak mellette, mert fontos lettem neki.

Úgy érzem magam, mint a madaram, aki ott ül a kalitkában, ott vam a hím is mindig a közelében, de fizikálisan nem tudnak kapcsolódni. A hím piciket repked, de mindig visszatér párjához a kalitkán kívül.

Úgy érzem az élet is külön választ embereket azért, hogy jobb legyen nekik, hogy erősödjenek, hogy mire arra kerül a sor párba állhassanak.

Lassan azt mondták újra összerakhatom őket, hogy ismét neki lássanak a fészekrakásnak, de arra ügyeljek, ha marják egymást akkor túl korán kerültek össze és akkor bántják egymást, olyankor szét kell még őket szedni. Izgatott vagyok mert lassan eljön ennek az ideje.

Azt a tanulságot vontam le mindebből, hogy úgy, ahogyan nekem is a madaraimat, Istennek is néha szét kell választani embereket azért, hogy erősödjenek, hogy később egy egészséges dolgot hozzanak létre, hogy ne bántsák egymást… “Isten” szereti a kedvenceit, de néha közbe kell avatkoznia és ha nem áll készen a pár az egyesülésre nagyobb kárt okozhatnak egymásban, mintha akkor kerülnek össze, amikor eljött az ideje…

Az EgoYoga az ÉNAKADÉMIA zárt közösségi oldala, ahol őszintén beszélünk a kihívásainkról, és egymásnak saját élményekkel reagálunk. Tapasztalatunk, hogy az életben az ember úgy tud a legjobban haladni, ha fel meri vállalni, ami van. Álnéven eleinte könnyebb. Téged is várunk!