Amikor valami rossz történik, három lehetőséged van: hagyod, hogy meghatározzon téged; hagyod, hogy tönkretegyen, de hagyhatod azt is, hogy megerősítsen.” Ismeretlen szerzőtől származó, egyik kedvenc idézetem jól mutatja, hogy egy megrázkódtatásból kijöhetünk úgy is, hogy akár új képességeink bontakoznak ki és értelmet nyernek a korábbi nehézségek.

A lelki ellenálló képesség, idegen szóval reziliencia az, amely lehetővé teszi, hogy erőteljes negatív, akár sokkszerű hatásokhoz is sikeresen alkalmazkodjunk. A negatív hatás adódhat a családi körülményekből, változásokból, fizikai vagy lelki bántalmazásból vagy bármely olyan helyzetből, amit traumaként élünk meg.

Vajon miért van az, hogy egyeseket érhet bármilyen, bármennyi megrázkódtatás, mégis talpra tudnak állni és ha kell, újra tudják kezdeni az életüket, meg tudják találni a boldogságot bármilyen helyzetben? Ők a „minden rosszban van valami jó” gondolkodásúak, akik ezt nem csak mondják, de hiszik és élik is. Ugyanakkor más hasonló helyzetben elveszti a lába alól a talajt és lehet, hogy soha többé nem lesz már ugyanaz az ember, aki volt.

A lelki ellenálló képesség függ a személyiségtől, a családi környezettől és a családon kívüli védőfaktoroktól is. A pozitív önbecsülés, az önbizalom, az optimizmus, a jó problémamegoldó készség mind segítenek a megpróbáltatásokkal megbirkózni. Az élet értelmébe vetett hit és a vallásos hit szintén erősíti ezt a képességet. Masten és Garmezy kutatása kimutatta, hogy a reziliensek kevésbé szabálykövetőek, azaz egy bizonyos rugalmasság jellemzi őket az élet több területén is.

Werner és Smith reziliencia vizsgálatában gyerekek életét követték nyomon negyven éves korukig. Azt találták, hogy azoknál volt erősebb a megküzdési képesség, ahol az anya-gyerek kapcsolat szerető, támogató volt, de gyermekkorban más családtagoktól is számíthatott érzelmi támogatásra és kiterjedt családi háló vette körül. Pozitívan hatott, ha kevesebb, mint 4 gyerek volt a családban és legalább két év korkülönbség volt a testvérek között. A pozitív szülői megküzdési minták a vizsgálat szerint segítenek abban, hogy a gyerek megtanulja és alkalmazza azokat.

Segíti a kihívásokhoz való pozitív alkalmazkodást, ha gyerekkorban van egy gondoskodó tanár, vagy mentor, akihez lehet fordulni és van olyan baráti vagy más közösség, ami befogadja a gyermeket, ahol jól érzi magát. Felnőtt korban is pozitív szerepe van a támogató barátoknak, a segítő közösségeknek.

Csiby Ágnes, pszichológus