Múlt vasárnap a hit vasárnapja volt, és azt mondtuk: igazán hinni csak helyes célban lehet. Ma az öröm vasárnapja van, aminek feltétele: a tett.

Az öröm tettek eredménye, mert ami ma van, aminek ma örülni lehet az mindig a múlt következménye. Az öröm a múlt tetteinek, az elmúlt percek-napok-hetek-hónapok-évek tetteinek eredménye. Másképp:

Az öröm a hit jutalma.

Mert a tettekhez hit szükséges. Mert a tettekhez cél kell, amit el akarok érni, és bizalom, de legalább bizakodás, hogy az sikerülni is fog.

A hit a mindennapokban lelkesedésként jelenik meg.

Azt jó csinálni, ami lelkesíti az embert. Bármilyen félelmetes is. Egyszerű ököl-szabályként ezt így is mondhtnánk: tedd meg, amitől félsz!

Ha az ember márpedig igenis arra lép, ami félelmetes, az nem egyszerűen csak a válságok megoldásának kulcsa, de egyben a kapcsolati boldogság és az anyagi siker záloga is.

Tíz év konzultációs tapasztalata, néhány ezer életút megismerése alapján merem ezt mondani.

Menj a Lelkesítő Cél felé, kitartóan, történjék bármi!

Meglepő ebben, hogy a cél olykor változik. Ami sok ember számára nagyon komoly gondot okoz mostanában, hogy “már nem lelkesít, ami öt-tíz évvel ezelőtt még leghőbb vágyam volt”… Múlt héten volt erről bővebben szó, de a lényeg, hogy teljesen rendben van, ha már nem lelkesít, ami van, akkor megújulás – célváltás! – időszerű.

Fontos ebben, hogy a Lelkesedés ritkán ad elég erőt magában, hanem félelmetes tettek megtételéhez szükséges bizakodás részben mindig szenvedésből is fakad. 

Valami nem jó és változtatni vágyom. Nem teszem meg, mert nem volna helyes, vagy nem hiszek benne, hogy jobb lenne – míg egy ponton az ember eléggé szenved, hogy úgy érezze, hogy nem bírja tovább, ennél bármi jobb lesz, csak változás legyen végre…

A tett a lelkesedés és a szenvedés táncának eredménye.

Vannak, akiket a lelkesedés annyira fűt, hogy olyasmin is könnyen változtatnak, ami a külvilág számára amúgy jónak tűnik. Őrülteknek mondjuk őket. Aztán később zseninek, miután bebizonyosodott, hogy igazuk volt. A “zsenik” egyszerűen csak bátrak. Mernek lépni, megérzések mentén, ahova senki más rajtuk kívül. Másrészt a zsenik, őrültek és bátrak egyre kevesebben vannak…

Napjaink emberének a tettei nagyrészt szenvedésből fakadnak.

Szenvedésből a tett azért fakad, mert a lelkesedést csakúgy nem merjük választani. Biztonság az egyik legfontosabb érték napjaink embere számára, és a lelkesedés által diktált tettet “csakúgy” választani általában nyilvánvaló felelőtelenségnek tűnik. Mert ami lelkesítő, az mindig kockázatos is. Fogalmilag az. Mert ami egy embert lelkesít, az mindig egy jövőbeli állapot, hogy ez vagy az legyen – de hogy elérjük-e az egyáltalán nem biztos.

Napjaink embere halogat.

Napjaink embere az “egészjó” bűvöletében él, amiből aztán “mégsem igazán jó”, “majd rossz”, majd “nagyonszar” lesz… míg végül meghal, vagy változtat.

Csakhogy ez lassú folyamat.

Napjaink embere bátor tettek öröme helyett gyakran évtizedeket kínlódik, tehát évtizedeket dob el, mert halogat. Aztán későn kap észbe.

Nekiáll, de már nehéz, tíz évvel korábban még sokkal könnyebb lett volna.

Minél nagyobbat mersz hinni, annál sikeresebb lehetsz. És annál Boldogabb. Ha “csak” mered a tetteket választani, a félelmek ellenére.

Az öröm tettből, a tett hitből fakad.

Minden ember minden pillanatát meghatárózó két érzés a kedv – lekesedés, bizakodás, remény, szerelem – és a félelem. Aminek eredménye tett vagy halogatás.

Boldog szeretnél lenni?
Akkor a tetteket válaszd!

A boldogság eredmény – a boldog élet csakis eredmény lehet.

Örömmel,
Joós István

 

Kapcsolódó online kurzus: