Tömegeket, sőt mindannyiunkat érintő, az emberi létezés zsigeri szintjén állandó kihívás a félelem, amiből biztonságra való törekvés következik, amiből az ismeretlen, tehát a kockázat, tehát a változás halogatása, az álmok elodázása, szenvedés.

Éveket töltöttem ezzel, hogy mit is féltünk, és hogy mi ad erőt a félelmet legyőzni.

Azt találtam, hogy az elégjót féltjük. Ami van. És hogy két nagy segítőként a remény és a szenvedés ül a vállunkon. Az ember akkor változtat, ha mer valóban bízni abban, hogy a jövő jobb lesz, lelkesedésnek vagy türelmetlenségnek is mondjuk, amikor szeretne oda jutni – vagy akkor változtat, ha a jelen már mégsem elég jó. Ami a szenvedés.

Hogy a jelen sokaknál rossz, miért nem változtatunk könnyebben? Mert a szenvedést nem egy abszolút skálán értelmezzük, hanem “csak” tegnapról mára. Mint a béka a fokozatosan melegített vízben. Még bírom… még épp bírom, míg aztán egyszercsak kampec.

Döbbenetes volt számomra, mikor először hallottam, hogy a béka azonnal kiugrik, ha forró vízbe dobják, de amikor lassan melegítik a környezetét, az nem váltja ki az önvédelmi reflexet. Ahogy belőlünk se. Amikor lassan lesz egyre rosszabb – a kapcsolat, a munka, az egészség. Az emberek nem tudnak változtatni, ha nem elég gyors a változás, hogy az önvédelmi reflexet beindítsa. No és így töltünk tízéveket egyre rosszabb állapotban, míg végül az egészségünk is bánja.

Hogy mi segít?

A múltra emlékezni, egyrészt, hogy igenis sokkal jobb volt korábban, nem illúzió csak. Mások példája is segít, hogy egészen máshogy, sokkal derűsebben is lehet élni. A lelkesedés segít, amikor valami egészen egyszerűen fontosabb, mint hogy még elviselhető-e a szenvedés, vagy sem, becsületes-e változtatni, vagy nem. És a szeretteink, különösen gyermekeink “tünetei” segítenek, amikor azt látjuk, hogy amiről azt gondolom, hogy még bírom, az mekkora szenvedést, túlzott stresszt, agresszív családi közeget, hibás mintákat, boldogtalan életet okoz másoknak.

LÁSD ezt – amihez legelőször is ki kell a fejed a vízből kicsit dugni!

Értve ez alatt, hogy a napi robotot megszakítva muszáj olykor időt szánni körülnézésre, önvizsgálatra, magadra. Jó-e, ami van? Elhiszed-e, hogy másmilyen lehet? A Célt szereted-e, amin dolgozol, alkalmasak-e a társak, mit mutat a kedélyállpotod, egészséged, milyen életeket látsz magad körül, mi lenne jobb cél, ki lehetne jobb társ, mi vagy ki segíthet, milyen példát mutatsz, hogy érinti mindez a gyermekeidet?

Advent első napja a remény vasárnapja.

MA van a remény vasárnapja. Ezért írom ezt a cikket. ÁLLJ picit meg, fogj papírt és tollat, gondolj át dolgokat! Olyan nagyon jó lenne, ha idén az ajándékvásárlás melegedő vizéből többen tudnák a fejüket picit kidugni, időt magukra IS szánva – olyan nagyon jó lenne, ha idén szép ajándékok mellett boldog lelkeket tudnánk adni… egyre többen! 

Fontos vagy.
Fontos és értékes!

Másokat jól szeretni CSAKIS akkor tudsz, ha jól vagy.

NE tudd ajándékokkal le! Idén ne… Átlátnak rajtad. Idén karácsonykor őszinteséget próbálj inkább, a környezeteddel, tehát magaddal, vállalj az igazságért felelősséget – tudom, hogy félelmetes, de akkor is: a legnagyobb ajándék az, ha JÓL vagy.

Advent a felkészülés ideje, magad készítsd fel!

Emotional Wellness.
Szánj időt Magadra!

Barátsággal,
Joós István

 

Konkrét segítség: