A férfi Ügyet, a nő Férfit kell, válasszon totális kockáztatni, hiszen nincs kész, nem biztos, hogy működni fog, nincs garancia rá. Dönteni kell, és nem csak elméletben, de gyakorlatban is tenni, csak így derül ki, lépésről lépésre, kockáztatva, minden lépéssel, minden pillanatban, kockáztatni.

Aki nem kockáztat, nem halad, nem haladhat, nagyszerű csodálatosságomat, okosságomat, szépségemet, bölcsességemet, sok-sok tehetségemet, anyagi javaimat, hogy letenni tudom-e, önként letenni és térdre ereszkedni, igen, emberek előtt. Tehát nem elméletek, és nem a tökéletesség ideálja, hanem hús vér emberek előtt, mégpedig igazán, tehát nem pózokban, nem a mellemet verve, hogy én most mekkora dolgot is teszek, vélt nagyszerűségem nyomását másokkal éreztetve. Nem! Hanem játékosan, kedvesen, szelíden és alázatosan, a másik nem is kell lássa emberek a világ, emberek a kapcsolat, emberekben az Isten, csakis másokhoz kapcsolódva, csakis szolgálva hasznosulhatok. Fontos ez és az is, hogy nem királyabb, akit én szolgálok – nem nagyobb. Ő is szolgál, ugyanabban a rendben, funkciója szerint, csak más helyen az Ő helyén, mindannyiunknak megvan a helye, egyedi tehetségünk szerint.


Mind szolgálunk.


Férfiak és Nők, egymást, igen, mind, senki nem csak vezető, mindenki rész is, egy nagyobb rendszeré, amiben értékes, tehát eredményes csak akkor lehetek, ha magam önként alárendelem, másképp nem adok értéket, másképp nem az együttességünk, hanem a különállásom a fontos, úgy pedig nincs átadás, nem lehet kapcsolódás. A jó hír, hogy van segítség, a bölcs és erős nő, a férfi támasza, Nő nélkül nincs Férfi – amint Férfi nélkül sincs Nő, mert az irány, az ügy a férfiben él. Királynő, Király, Ország, nem lehetségesek egymás nélkül, szolgálat, király az országot, bármekkora is, királynő a királyt, nélküle nem megy. Az ország pedig része egy nagyobb közösségnek, ami egy még nagyobbnak, minden, a legkisebb vállalkozás vagy csapat is, mind része egy nagyobbnak, annak, amit szolgál. Egy nagyobb szervezetnek, vagy azoknak, akiknek maga értéket ad, a vevőknek, mind szolgálunk. Sikeres csak az a király lehet, aki érti ezt, aki e mentén dönt, akinek az egyetlen célja ez, hogy a legjobban szolgáljon, a legjobb termékekkel, a legklasszabbat adja, amire csak képes, Steve Jobs értette ezt. A vagyon pedig csak eredmény, az értékadás eredmény, rész egész viszonyban áll az egész mindenség, aki ezt el nem fogadja, aki a maga helyére be nem áll, az magát szakítja ki, kiesik, elszigetelődik, szenved, nélkülöz, magányos. Mert nem lehet másképp, mert magát nem adta meg. Férfi Ügynek, Nő Férfinek, szolgálat a kulcs, és annak elfogadása, hogy férfi és nő más. A térdünket meg kell hajtani, mindenkinek, Férfinek Ügy dolgában, Nőnek Férfi dolgában, nem csak egyszer, de folyamatosan, minden pillanatban, újra és újra, lépésről lépésre. Ami a Szeretet.


A tökéletlenért kockáztatni – magam.


Úton járunk, mindig van tovább, senki nem kész, tökéletest várni ezért csapda , Ügyek, Férfiak, Nők, akik érkeznek, tükör – ott tartok .


Ezért ők érkeznek, és továbbra is ők, ilyenek fognak érkezni, amíg bele nem megyek, amíg fel nem vállalom, amíg meg nem tapasztalom, amíg a tapasztalatból tanulva, tovább nem lépek, amíg magamban át nem égetem. Lépni kell, tehát nem a célt megérteni és lépni, nem biztonság lehetőségét látni és lépni, hanem lépni. A cél csak az út vége, lépésről lépésre derül ki – aki nem lép, annak nem. Nem kell érteni, csak lépni, nem repülhet, aki nem kockáztatja az életét,  a repülés fogalmilag kockázat, sőt, először az ugrás van, a zuhanással arányban van felhajtóerő, a mélyponton lesz elég, ott kezdődik a repülés. Félek, persze, és mégis – épp ezért, arra, bele a félelembe, “biztonságban”, fészekben nem lehet és segítség is csak így érkezhet, a lépés után. Aki nem kockáztat, nem haladhat, az a férfi, aki nem kockáztat nem juthat el Óperencián túlra, nem fedezheti fel a kardját, nem kérheti meg a királylány kezét, hanem csak vándor, aki még az életéért vacog. Ha elindult már egyáltalán, a sűrű sötét erdőbe bele, a pogácsával, a nő másrészt hiába bölcs, csak boszorkány, míg az okosságát élvezi, érezteti, fitogtatja, amíg magáért használja, vagy amazon, ha az erejét, a kettő ugyanaz. E szerepeket el kell hagyni, tehát kockáztatni, az életet, hogy a Király és a Királynő, hogy a boldogság és bőség megszülessen. Adod-e a magadét, vetsz-e, alázattal. A kérdés adod-e, amit tudsz, őszintén, amikor érzed, Ügynek, Férfinak, lépésről lépésre, magad, önként, bizalommal. Ez minden, minden ez, napnyugta után, sötétségen át, vár a pirkadat. Itt az idő.


Joós István, 2012. december 3.


Kapcsolódó élmények: