Hagyd az önismeretet a francba! – Férfiaknak #4

Térj a világba tettekkel, cselekvő módon vissza.

Nagyszerű az önismeret, de végül ne felejts el cselekedni!

 

Kérdés:

“Megoldás lehet-e az életközépi válságra a meditáció és az önismereti munka, vagy a terápia?”

Válasz:

Térj vissza a világba tettekkel, cselekvő módon!

A mély völgynek a megoldása lépni. Csinálni valamit, részt venni abban, ami lelkesít. Így tud az ember továbblépni. Így a férfi el tudja kezdeni felfedezni a helyét. El kell kezdeni cselekedni, hogy a frusztrációból megújuló tettek legyenek.

 

Részletes magyarázat

Lelki gondokra nem megoldás az önismereti munka

Az ember fiatal korában magának él, a sikert hajtja, ami vagy sikerül, vagy nem, de mindkettő dráma. Végül válságba jut mindenki az élete közepén.

Válságba kerül a munka, a házasság, párkapcsolat, sérüléseket szerzünk és befelé figyelünk – átmenetileg. A fiatal felnőttkor pofonjai után a középső időszak szükségszerű velejárója, hogy valamilyen mankó után nyúl és elindul az önismeret útján.

Amikor az ember befelé indul az önismeret útján – és teljesen mindegy, hogy ez terápia, ezotéria, vagy a vallásnak egy formája.

Könnyű azt hinni, hogy a megoldás az, hogy önismerettel kell foglalkozni,  és akkor jó ember leszek és akkor mindjárt minden működik. Ez egy köztes állapot csak, amelyben az ember maga körül pörög csak, magával foglalkozik.

Míg aztán el nem ér az ember egy nagyon mély válságba, az önemésztés gödrébe, ahol már nem halad az önismeretben, csak szenved, mert semmit sem old meg. Ott jön rá az, hogy végül részt kell venni. Nem egyszerűen csak jó embernek kell lenni, hanem hasznosnak.

A kérdés az, hogy mit csinál az erejével, mire használja. Végül az lesz a releváns mondat, hogy mi az én dolgom a világban, ki vagyok én, mint férfi, hogyan lehetek hasznos, mit tehetek hozzá a világhoz.

Az életközépi válság megoldása

Nagyon fontos élmény, hogy a tudás almája nem egy olyan dolog, amit az ember be tud zabálni, csak mert akarja, hanem csak egyetlen falatot ettünk belőle. Ez működik, de eléggé kell hozzá szenvedni, hogy az ember feladja.

Azért nem oldja meg, mert a nagy kérdés nem az, hogy ki vagyok, hanem  észre kell venni a világot magunk körül. Az igazi kérdés az, hogy ki vagyok a világhoz képest, mi a dolgom a világban. Ehhez az önismeretből vissza kell térni a világba, a valóságba.