Kényszer? Ugyan. Önámítás! Ami mindig annak a jele, hogy az ember NEM az időszerűt AKARJA, és ahogy a vágyak megvalósulásának lehetősége múlik, ezt éljük kényszerként meg, a saját akarásunkat, a mértéket nem ismerő arroganciát – a “kényszer” valójában segítség csak.