Megosztani – tehát saját élményt őszintén mondani – nem egyszerűen csak “mások okulása” miatt fontos, hanem mert az ember igazán azt haladta meg, amit fel is tud vállalni.

 

“Házirend”

1. alap kérdés: miben értesz velünk egyet / mit kaptál itt?
2. téma: férfi-nő szerepek, korszakos modell
3. saját élményeket írj, személyesen
4. minél nehezebb, annál jobb
5. ér hosszan vagy röviden vagy bárhogy
6. egymás megosztásaihoz hozzászólni csak szeretettel
7. moderáció van, agressziót semmilyen formában nem tolerálunk

 

Lehetőségek:

a) röviden – a Hozzászólások” gombra kattints, alább!

b) szabatosan – a Magazin vája, küldd be: akademia @ serpak.net, név nélkül is lehozzuk!

9 Comments

  1. Üdv!

    Én nem ismerem a modellt…Ugyan itt átfutottam, de az édeskevés. Nem ismerem a teljes munkásságodat. Egyetlen előadáson és tréningen sem voltam. Néha elolvaslak…néha nem. De elolvastam az ominózus cikket és a választ és a viszonválaszt is…
    Én úgy gondolom, hogy kritikát meg lehet fogalmazni mindenre, de alap hiba az, ha valaki szimplán ítélkezik. A cikk írója ezt tette. Merő ítélkezés, cinizmus és gúny volt az írás. Én mindig sajnálom, ha valakinek “csak” ennyire futja…Leginkább azért, mert ebből is látszik, hogy Nem Ért és vagdalkozik…és vagy tudatlanságból, vagy egyszerűen mert sikerült jól betalálnod valahová, amiatt fakadt ki ennyire. Sokan sokféleképp tagadunk. ;)
    Mindazonáltal nekem is van véleményem, és az pozitív. Férfiként. Részben, mert én is úgy látom, hogy a Nők úgy működnek útjuk különböző szakaszain, ahogy Te tapasztaltad és osztod meg velünk (ha letagadják, ha nem)…másrészt azért, mert pontosan megvilágítottad számomra is, hogy hol tartok és nem tartok még. Sem magamban, sem a Nőkkel. Mindenki “Fölfele” vágyik, nagyobbra, jobbra…ha Társat, Célt, akármit szeretne, de önmagába nézni nem mer, vagy nem akar és választását nem saját magához, hanem egy ideához méri. Ez nem is lenne baj önmagában, mert merjünk nagyot álmodni. De a sült galambok még mindig nem tudnak repülni…sőt maguktól meg sem sülnek. :) ;)
    Én a magam részéről köszönöm, hogy sok mondatodból megértettem mire kell figyeljek, és azt is, hogy rámutattál, hogy most mit érhetek el. Irányok ezek…ha az ember jól érti. Irányok, hogy merre van tovább.
    Hogy ez bullshit? Az ég kék, a fű meg zöld, pfff… Ezek (is) közhelyes tények. Néhányunkra meg ráfár némi emlékeztető…vagy ismétlés. ;)
    Egyébként az én nagyanyám is egyszerű asszony volt…egyszerű igazságokat egyszerűen fogalmazott…de az én nagyanyám nem is “horgant” fel és sosem “Lófaszjókázott” le senkit… De sajnos már nem tudom megkérdezni tőle, hogy miért nem. Valószínűleg lett volna egy kedves, elfogadó és bölcs válasza.

    Válasz

    1. :-) .. igen. Az én nagymamámnak is lett volna. Lenyűgöző, hogy mennyire helyükön voltak, mindezek tudatos értése nélkül – hogy menni szenvedést okozunk magunknak a nagyszerű intelligenciánk (és ebből következő jogaink) által. Klassz, hogy írtál! Örömmel, István

      Válasz

  2. Kedves István!
    Szerintem Te olyan értéket képviselsz, ami nem való a Világ elé. Mert a Világ még nem kész rá.
    Muszáj a Bibliából idéznem, bár bevallom nem vagyok nagy Biblia olvasó.
    „Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és nektek fordulván meg ne szaggassanak titeket.”
    (Máté 7:6)

    Ebben a mondatban minden benne van, ami a mostani helyzetedre vonatkozik.
    Értem, hogy szeretnél a Világnak adni de ezt így sajnos nem lehet. CSAK annak, aki kéri.
    Tehát én úgy érzem,-és ez a személyes véleményem, és nem kigondoltam, hanem jött :) – hogy Neked nem kell az emberek elé kiállni. Elég mély a mondanivalód, több helyen meg lehet találni, aki kész rá, az megkeres. És aki megkeres, az tanulni akar, változni, esetleg megvitatni és nem vitatkozni, csépelni, szaggatni. Ezek azok, amikre szükség van. Mert azzal, hogy ezt a Nagyvilágba kimondod, csak az erődet fecsérled.

    Úgyhogy nem baj, ha kisebbségben vagy egyelőre. Nem biztos,hogy mindig így lesz. De mindig így jó, ahogy most van. Mert olyan, hogy sikertelenség, önmagában nincs. Akkor azt kell megtapasztalnunk, hogy tanuljunk belőle. Minden valami jobb fele visz, ha nem csak a bukást magát látjuk benne.
    Egyébként nemrég jelentkeztem a Férfiszelidítő tanfolyamodra :) És most írtam. Mert magaménak érzem. De nem a harcot, hanem a fejlődés fontosságát.
    Úgyhogy töretlen erőt kívánok, mert most nem történt semmi nagy dolog. Csupán a malackák röfögtek :)))

    Válasz

    1. Igen, Bea, ezen sokat merengek. Hogy mennyit dolgom, és mit nem. Másrészt a konkrét helyzet nagyszerű alkalom volt engem nem ismerő emberek felé az igazi arcomat saját szavaimmal mutatni, és hálás vagyok, hogy ezt megtehettem. Megérte a vihart. Köszönöm a hozzászólást!

      Válasz

  3. Kedves István!

    Szeretek az írásaidban elmélyülni, ami az enyém, magamévá tenni, tanulni belőle. Ha nem érzem a sajátomnak , nem bírálom, elfogadom, hogy van, létezik, sőt még el is gondolkodom rajta, miért nem ez enyém vagy kellene-e, hogy legyen.
    Milliárdnyi ember hogyan is gondolkodhatna azonos szinten? Azért vannak a tanítók, mesterek, stb., hogy segítsenek a fejlődésben. Van akiknek szükségük van ezekre az emberekre, van akiknek magától megy a fejlődés. Vannak olyanok, akik nem szeretnének, nem tudnak még a fejlődés útjára lépni.
    Szükség van az írásokra, előadásokra, bármilyen publikumra, hogy eljusson az érdeklődők felé. Kinek milyen típusú felel meg azt választja. Ezek a dolgok régen is meg voltak évszázadok, ezredek óta.
    Az ellentábor megszólalt. Erre is szükség van. Vannak olyan csoportok is, akik hasonlóan gondolkodnak, de még sem azonosan. Mindenki megtalálja a saját szintjét. Ez egy teljesen normális folyamat a világunkban. Szinteket nem lehet átugrani. Persze vannak csodák, de azoknak is meg van a maga háttere. Lépésről lépésre tanulunk, gyorsan vagy lassan. Több felől lehet megközelíteni a végső célt, csak kérdés ki melyik utat választja? Van hosszabb, rövidebb, élvezetesebb, gyötrőbb, döcögős, stb. Van olyan is aki elér egy szintet és valamiért visszazuhan, majd újra elindul valamerre.
    Amikor már valaki ott tart, hogy meghallgat, nem bíráskodik, elfogad, ami nem az övé nem teszi magáévá, tovább lép, az annyira jó érzés tud lenni. Lehetnek ellenvélemények, az jó, ettől lehet fejlődni, érezni, tudni, hogy hol tartok, melyik utat akarom? Hogy ezt ki hogyan közli… ez is egy szint.
    István, a Te utad sok ember választja, szükségük van Rád, Neked is arra, hogy közzé tedd, ami belülről fakad. Hát ezekért az Emberekért és Magadért folytasd! :)

    Köszönet érte, további sok sikert!

    Válasz

    1. Egyetértünk Angéla, köszönöm a jókívánságokat, ugyanezt viszont is – nagyszerű, hogy írtál! :)

      Válasz

  4. Örömmel üdvözlöm az első hozzászólásokat – illetve bátorítok mindenki mást is… nincsen rossz megosztás. Viszont a megnemosztás magány.

    Válasz

  5. Tegnap esett le ,hullott le a lepel, tisztult ki a kép, mert észrevettem, tudatosítottam,hogy mindig itt volt a szemem előtt a lényeg a fő tanítás! Hogy hol ? Hát az István neve után írt szó : EMBER .Igen ! Heuréka ! Ez itt a lényeg ! A fontossági sorrendben ez az első. A nagy tanítók is mind erre próbáltak ráébreszteni ,először tudjunk szerepek nélkül önmagunk lenni, pusztán egyszerűen emberek. És tudjunk így ,ekén empatikusan figyelni, fókuszálni önmagunkra és a többiekre, embertársainkra ,és bennük is tudni látni önmagunkat a szerepek nélküli esendő, bukdácsoló embert, aki olyan amilyen, úgy ahogy van egy különleges egyedi csoda. Ennyi! A többi már túlbonyolítása a dolgoknak. Úgy hogy javaslom kezdje el mindenki gyakorolni az önazonosságát, azzal hogy írja és mondja ahogy István is teszi, pl. Lipcsei Pál Ember . A buddhista tanítás szerint a forma üres ,és az üresség forma. Jó gyakorlást kívánok Embertársaim a szemlélődő Én önazonosságának mély megéléséhez ! A többi már csak Blabla blabla :-) Köszi István .

    Válasz

    1. Húdejó. Nagyon szívesen!! :-)

      Válasz

Hozzászólások