Világszép az, akinek nincs Célja

szerkesztőség szerkesztőség on március 28, 2017

Sokat volt elméletről szó, hogy a nő nem választ, de azért bálozik, mert vár, sőt, van. De hogyan juthat oda? Mitől lesz világszép, és mit jelent ez egyáltalán, hogy valaki világszép?

Az én élményem, hogy azt jelenti, hogy valami földöntúlit sugároz magából, ami a mosolyában, a tartásában, a jelenlétében, vele kapcsolatban mindenben benne van. Árad. Belőle árad, pontosabban rajta át, mondhatni áradásban van. Amiben az izgalmas, hogy ha valami Árad, akkor az épp nem mederben és céllal folyik, hanem árad, minden irányban, szét, amerre csak tud, feltételek és célok és elvárások nélkül. Csakúgy. Ez a világszépség kulcsa. Az áradásban levés, az adás, feltételek, célok és elvárások nélkül. Ami más néven a megélt, a kibontakozó Nőiesség. Csudába is. A Lényege, hogy nincs iránya, igen, hanem céltalanul árad, Erő, ami minden irányba, válogatás nélkül árad, míg a Férfi meg nem érkezik. Akkor nyer Irányt. Ez által, a Férfivel való kapcsolódás által nyer irányt, ami a Közös Ügy, ami az egyetlen Döntés tehát, a Férfi, akit Lát, akinek az érkezéséig azonban Áradni kell.

Világszép az, aki cél nélkül Árad.

Átengedés a kulcs. A Nőnek kapcsolata van a Forráshoz. Csatorna. Tehát ha Árad, attól Erősödik, minél többeknek Ad, annál nagyobb a Fénye, tehát a Híre is ezzel arányban Nő. Nem csökken. Szép ez. Hogy mint egy erőmű esetén itt is igaz, hogy fel kell használni az erejét, amennyit csatornázni tud, csak úgy, csak akkor nőhet tovább, ha az energiafelhasználás is nő, azzal arányban, ha tehát Adja, Szórja, Árad, csakis akkor Nő. Különben apró marad. Hisztis királylányka, aki, igen, okkal robban időnként. Mert nem hasznosul. A lobbanékonyság csak annak a jele, hogy az Erő, aminek Csatornája kéne legyen nem hasznosul, mert nem engedi át, tehát az őt, a gátat emészti. Hmm. Konkrét helyzetekben áradni, ezt gyakorolni a feladat. Ami lehet jó szó, mosoly, konkrét segítség, mindegy, a lényeg, hogy konkrét embereknek és cél nélkül adni. Ez is fontos. Hogy nem kapcsolódhat hozzá elvárás. Hibásan működik, aki nem ad, nem ragadja az erre kínálkozó mindennapos apró lehetőségeket meg, hanem a kész férfi hiányára panaszkodik, ahelyett, hogy magát gyakorolná, funkcionális zavar, és az is tévedésben van aki bár ad, de elvárásai vannak a fogadó féllel szemben. Nem lehetnek. A Nő funkciója, hogy árad, hogy átengedi az erőt, Hit, Bizalom, Támasz formájában, pincérnek, munkatársnak, esetlen kérőnek, mindegy, de át engedi,

Konkrét embereknek, Konkrét helyzetekben

és csakis így, csakis ezzel arányban Nő. Míg végül a Híre, tehát az általa átengedett Erő hullámai elérik a Férfit. Akinek épp ez, éppen ekkora erő kell, és érzi, és jön, és nincsen kész, de megkér, és aki által az Erő ezután irányba csatornázva hasznosul. Így és ebből épül az Ország, így leszünk együtt sikeresek, aminek abszolút alapja, hogy gyakorolni kell az Áradást, a Bizalmat, a Hitet, tehát Adni, a Bármit, Bárkinek. Csodaszép ez. Hogy a Nő életében két korszak van, amikor árad, amikor semmi mással nem foglalkozik, mint, hogy sugárzik, tehát mindeneket emel maga körül, válogatás nélkül, az egyik ez, közvetlenül a Férfi érkezése előtt, a másik pedig a Királynő, amikor a Harcot már megvívták, az Ország stabil, a Férfi már nem használ annyi erőt, kettejük kapcsolata nyugodt, játékos, félszavakból értős, és akkor újra van felesleg, amit a Nő áraszt, jótékonyan, szeretettel, kedvesen, és így Jóság a Szépség, sőt, ugyanígy Igazság is. Mert a Rendben így áll benne. És ugyanezért nem lehet párt találni. Tessék végre megérteni, hogy párt találni nem lehet, csakis kiérdemelni. Amihez tehát Gyakorolni Kell a Nőt, aki vagyok, Adni, Áradni, kibontakozni, a Pár pedig Jutalom. Amikor a Fény elég Erős. Az a Hír, ami hetedhét országon túl is elér a Férfihoz végül.

Nem Világszép, akinek Célja van.

Még nem az. Tudom, hogy nagyon kemény. De nem Világszép, nem Nő, nem a maximuma annak, ami benne a Lehetőség az, akinek Célja van. Még nem. Sem, aki ítélkezik arról, hogy hogyan használják az erőt, ami rajta keresztül árad. NEM a Tiéd. Közkeletű tévedés, hogy a magunkénak hisszük, ami rajtunk keresztül árad. De nem. Ezek a szavak sem az enyémek, és nem várhatom, hogy bárki megértse. Még, hogy elolvassák, azt sem. Semmit. Hogy a rendszer elmenti sem biztos, mindent megtennem kötelességem, hogy eljusson, hogy lehetőség legyen, de semmit nem várhatok el. És ezzel arányban növekszem. Én, a csatorna, azzal arányban, hogy tudok csakúgy Adni. Áradni. Ami a Nő dolga is, hogy Világszéppé lehessen. Áradni, cél nélkül. Dejó. Konkrét tanácsot sokan kérnek, és mindig ezt mondom, most tehát le is írtam ide, óradíjat fizetni nekem ezért felesleges, ha tanácsot szeretnél, mert ez a lényeg. Adni. Adásban, átengedésben, a női szerep, a megerősítés, támogatás és Hit gyakorlásában lenni, mindennapos kis helyzeteket megragadva, munkahely, tánciskola, bármi, még ha “hülyeségre” is használják. Mert nincsen hülyeség. És a Világszép tudja ezt, sőt. Ő már nem gondolkodik. Csak Árad.

Joós István, 2013. december 18.

Kapcsolódó élmények:

Hozzászólások