Igen, tudom, hogy még nincsen eredmény, de akkor is így látom. Sőt. Hogy változtatnunk muszáj, amihez javaslatom is van.

Kizártnak tartom, hogy Trump győzhetne. Másrészt persze a BrExit is elméleti lehetőség volt csak számomra, a népek árjának háborgása – míg aztán meg nem történt, míg be nem borult a gálya.

Utólag azt gondolom, jól van ez így, az Únió és az angolok számára is, olykor a fenyegetés kevés, mikor a helyzet már elfajult, kemény pofon kell. Kérdés ilyen szempontból Amerika. Sőt. Számomra még sokkal érdekesebb a világ állapota, hogy az emberiséget általában, és minket konkrétan hogyan érintene egy Trump győzelem. Mert érintene. Nagy Testvér őrködik ma a világban, tetszik vagy sem, ami bár egyrészt kényelmes, de másrészt hatalmas az ára. Mégpedig nem csak az eddig csendben frusztrált, de immár hangosan dühös “átlag” fehér amerikai számára, hanem nekünk is. Mert a védelelemhez – “befolyás”, “hatalom”, “dominancia”, “szolgálat” – MINDIG tartozik világkép export, tehát önmagunk részleges feladása is, legyen az mégoly visszafogott.

Madártávlatból erről szól az amerikai elnökválasztás legelsősorban számomra, hogy a világháború útáni hatalmi rend tovább él, vagy pusztulnia időszerű – és ebből a szempontból mondom, hogy Trump (és Sanders, valójában az átlag ember) már győzött. Ugyanis mindenképp változás jön. Bizonyosan. Clinton győzelme esetén lassan, tehát több kompromisszummal, Trump sikerrel radikálisan, tehát – ami a forradalmak sajátja – több vér árán, de tisztábban.

Lenyűgöző ez az egész. Gondolkodó ember aligha feltételezte komolyan, hogy egy bohóc idáig juthat. És mégis. Mely okból

a “gondokodó”, úgynevezett “elit” önvizsgálata sürgősen szükséges.

Bizonyosan elbukott, amit pedig még működőképesnek hittünk, olvasni kell a jelekből, akkor most mi következik?

A személyiségből kiindulva: Trump az önközpontú önimádat megtestesítője, ami számomra a társadalom jelentős részének félelmét, elfojtott érvényesülési vágyból fakadó frusztrációt fejez ki. Észre kell venni. Ugyanis ez a közakarat – “az állam NE kisebbségeknek, NE bevándorlóknak, NE külföldi országoknak, hanem NEKEM segítsen” – olyannyira széleskörű szerintem, hogy azt amerikai elnök nem hagyhatja figyelmen kívül. Azaz Clintont ugyanúgy köti.

Önzőbb, önközpontúbb, saját rövidtávú érdekeit jobban védő Amerika várható tehát, mely hozzáállás a világban általában is népszerű most, lásd Anglia, vagy akár a magyar viszonyok. Utolsó bástyaként talán már csak Németország tart a hosszabb távú: “ha képes vagyok másokat úgy szeretni, mint önmagamat, az nekem is jó lesz” politikánál ki, de ebben a környezetben minden gazdasági erejükkel együtt sem fognak tudni soká.

Érdekes ez nagyon. Amúgy. Hogy az önközpontúságot bár évszázadok óta gyakorolták a gyarmatosító hatalmak, de a náci Németország vitte először törésre, majd a Szovejtúnió valósította ennek totalitását meg, és mégis Kína “vitte sikerre”. Az ellenreakcióként indított amerikai kísérlet az előbbi kettővel ugyan még elbírt, de utóbbival már nem. Amiben külön ironikus, hogy pontosan az utóbbi ötven év (amerikai) technikai vívmányainak hatásai nyomán vált Kína megállíthatatlan erővé, és ebbe remegett nem csak Amerika bele, de ez gyűrűzött az európai egység, tehát a tagországok politikájába is be. Önzés. Egyszerűen csak. Önközpontú önzés, ahogy a nemzetközi kereskedelemben megnyilvánul csapkodja kutya farkaként a politikát is, nem pedig fordítva…

Háború van. Ki is mondom, ha esteleg nem vetted volna még észre. Háború, amit Amerika bár kiegyensúlyozni soká próbált, de részben maga is megcsúszott az olaj-érdekek körül párszor, részben az egyre nagyobb, tehát egyre erősebb

Kína önzése nem ellensúlyozható tovább.

Hogy akkor a kínaiak a hibásak? Dehogy. Sőt. Hálával tartozunk nekik, ugyanis ha le lehetett a rendszert rombolni, akkor az nem volt elég erős, nem volt valóban , hanem csak illúzió. Illúzió, amiből ébrednünk most már MUSZÁJ – fájdalmas árat fizet, aki tovább alszik.

Új együttműködések kellenek! … ami kézenfekvő, nyilván, csakhogy ehhez új közös alap, helyesebb világkép, tisztább szándékok és célok is szükségesek – aminek alapja:

nemzeti önismeret kell a kapcsolatok megújításához.

És nem arra gondolok, hogy akkor most hangzatos frázisokban magyarkodni időszerű nagyszerűségünk bizonyítandó. Nem. Épp NEM. Hanem hogy tértékben kik vagyunk, tehát hogy MI a világban Dolgunk kell minden nemzet magának a kérdést megválaszolja. Lényegére egyszerűsítve: gazdagodni és hízni vagyunk itt – ami magyarul háborút jelent –, vagy egymást elfogadva kölcsönös előnyök mentén együttműködni.

Az “úgy csinálunk mintha szeretnénk egymást, de közben radikálisan önzők vagyunk” megbukott.

Hibák, vétkek, sőt bűnök történtek az elmúlt évtizedekben, nemzetek között is, érdekek mentén hozott nyers hatalmi döntések által, nálunk is, aminek fontos a feldolgozása. Fontos LESZ. Majd. Ugyanis addig lehetetlen, amíg a SAJÁT hely nincsen meg. És minthogy minden nemzet az azt alkotó egyének összessége, így ebben

továbblépni CSAKIS egyéni szinten lehet.

Mi a TE helyed? Mit tudsz adni / kiknek adod szívesen = saját hely = ahogy Hasznos vagyok. Mindnekinek van. És ha a Tied már megvan, akkor annak, amit adni tudsz része, hogy másoknak a helyük megtalálásában segítesz, össznemzeti “mechanizmus”, mozgalom KELL erre szülessék, meggyőződésem, hogy a világ sehogy máshogy, csakis KAPCSÓLDVA gyógyítható. Magunkkal kezdve. Aminek első lépése Egymással kapcsolódni tehát, hogy a saját értékünket azt TAPASZTALVA megtaláljuk. És EZ által magunkat. (Tehát NEM fordítva.) Majd ha ez megvan, akkor másokkal, egyre többekkel kapcsolódni, segíteni nekik ebben, míg ha már a Nemzet jól van, akkor újra tudunk majd más nemzetekkel is, hogy Új Egység születhessék. Így látom. Hogy

jelenleg egészen egyszerűen nem vagyunk helyes nemzetközi kapcsolatokra alkalmasok.

Nem csak mi nem, hanem senki sem.

Hű, de belelovaltam magam… nem akartam erről írni, nem ezért kezdtem most el, de ha már eljutottam idáig: VAN, igen ötletem, hogy ezt hogyan lehet. Konkrét, üzletileg is működőképes, mobil App formájában néhány hónap alatt elindítható ötletem van, ami szerintem a világban mindenképp időszerű, és nem csak emberileg, de anyagilag is elképesztően sikeres lesz, aki jól megcsinálja.

It is “Anti-Facebook” time!

Jelentkezz, keress engem meg, ha lelkesedésed, szabad kapacitasod ÉS befektethető tőkéd van egy szerénytelenség nélkül mondhatom: világraszóló elképzeléshez!

Joós István

Hozzászólások