Köszönöm, hogy pár hétig végre JÓ volt magyarnak lenni! Hosszú ideje először.

… és nem egyszerűen csak az eredmények miatt, dehogy, hanem az összehozó és lelkesítő hatás miatt, amit ez az emberekre körülöttem gyakorolt, hogy a legutóbbi időkben szinte már szalonképtelen nemzeti színeket tömegek újra felfedezték, sőt, magukon büszkén viselték, utcán vonulva, himnuszt énekelve, egymásnak köszönve,

köszönöm, hogy visszakaptam a nemzetemet!

Igen. Tudom, hogy nagy szó, de az élményem ez, remegve szurkoló milliók, hogy együvé mégis tartozuk, bárhogy is húzzák magukat sokan, ellenkezőjét nem állíthatja, akit e láz megérintett. Lenyűgözően nagy dolog ez. A megosztottság gyógyult a dicsőségtek által, összmagyar, közösségi ügy lett, a közelmúltban nem látott szinten. Több ilyen kéne! Ilyen csapat, ilyen ügy, ilyen helytállás, ami nemzeti egység és nemzeti büszkeség forrása minden fennáló megosztottságon túl lenni tud.

Köszönöm, fiúk!

42 éves férfiként köszönöm ezt Nektek, aki egyébként nem hogy focimeccsen nem voltam még sosem, de az EB bejutásról is napokkal később szereztem csak tudomást, és a magyar-osztrákot nem néztem, mert akkor még fontosabb dolgom volt. Aztán az izland elleni meccs idejére persze már nem. Életem egyik nagy élménye volt az a kiegyenlítés, egy balatoni lángossütő asztalától felugorva csókolgattam többeket is össze –  elképesztő volt. Nem csak Ti, de én magamnak. Amint a portugál meccs három gólja is, és a második félidő eleje tegnap, hogy elhittem, hogy képesek vagyunk rá, és hogy a focit most végleg megszerettem,

köszönöm ezt, fiúk!

Valamint, végül, a példát. Hogy évtizedek kudarcai után, sokadik verzióban sem késő belevágni, mert ha az ember akar és kitart, ha a munkát a helyes irányba jól beleteszi, akkor az eredmény sem marad el. Kívánom ezt mindannyiunknak! A helyes, mert lelkesítő irányt, és a napi, heti, hónapokon, ha kell éveken át kitartó szorgos munkához szükséges hitet, erőt, kitartást, alázatot kívánok mindannyiunknak, mert IGENIS KÉPES RÁ, aki magát egy jó célra feltenni meri!

Köszönöm mindezt, fiúk!

Hozzászólások