Értem. Abszolút értem az összes oldalt, a menekülteket, a magyar kormányzatot, a magyar ellenzéket, az embereket, az uniós országok vezetőit és közvéleményét, viszont meglep, hogy a logikus következtetés helyes láncolatát milyen kevesen követik végig. Ugyanis bár a menekülthullám okaival lehet és érdemes foglalkozni, de a jelenlegi válság valóban politikai, amennyiben is világos európai döntés, és annak határozott kivitelezése hiányzik. Ez pedig egyetértés hiányában nincsen meg. Egyetértés pedig azért nincs, mert ebben a konkrét kérdésben a nemzetállamok, tehát az uniót alkotó kisebb közösségek érdekei radikálisan eltérnek, egyrészt, másrészt pedig túl nagy, igen, ismétlem, túl nagy az országok vezetőinek a mozgástere. Másképp mondva tehát a probléma nem a menekültek, hanem, hogy az Európai Unió nem unió. Nem az, mert a vezetőinek nincsen megfelelő felhatalmazása, mert az országok túl szuverének.

Még.

Véleményem szerint nagyon értékes a jelenlegi válság – kéretik nem félreérteni, az Unió formálódása szempontjából mondom – mert világosan mutatja, hogy ez így nem működik. A világháború után kereskedelmi téren megkezdett európai közeledés fontos lépése volt a belső határok felszámolása, az Európai Bizottság és a központi biróság, a közös pénz, Schengen, nagyszerű mind, de most tovább kell menni – vagy az egészet elengedni. Nem állásfoglalás, csak rámutatok. Hogy igen, jogos a nemzeti önvédelem, ha a nemzet a legnagyobb egység, aminek polgárai vagyunk, ha azonban ez Európa, akkor már nem az. A probléma, hogy ezt nem döntöttük még el. Nem a vezetők. Nem. Hanem Te, én, és a többi európai ember. Magyar vagyok vagy európai, végül abszolút személyes kérdés, és a döntés értelmében helyes aztán állást foglalni, síkra szállni, népszavazni is. A nemzeti önrendelkezés további részeinek nagyobbra bízva fel-adása, az Amerikai Egyesült Államok mintájára formálódó Európai Egyesült Államok létrehozása, vagy Magyarország Európai Unióból való kilépése a két lehetséges megoldás. Egyik vagy másik, és közöttük semmi. Mármint közöttük, ami most van. De ez nem jó. Remélem, egyre többen látjuk ezt a friss tapasztalatok nyomán is be, hogy ideje tovább vagy visszalépni. Hála tehát a menekülteknek, hogy nekünk ezzel szembesülni az érkezésük által segítenek. Hála és együttérzés és igen, menjen is ki, aki tud!

Végül a vallásról.

Mélyen elszomorít, hogy Krisztus után kétezer évvel a magát kereszténynek mondó Európa vezetői közül bárki vallásra hivatkozva foglal politikai kérdésben állást. Gyalázat, mondhatnám, de nem mondom, hanem Jézust idézem inkább: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: „Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.” … Aggódom Európáért. Ugyanis az az élményem, hogy nem csak politikai, de vallási válság is van, és az utóbbiról még csak nem is beszélünk. Pedig tettek jól mutatják. Hogy ki mennyire felnőtt, ki mennyire szolidáris, ki mennyire felelős. Országok és egyének. Talán hiba a németeket annyival elintézni, hogy könnyű nekik, mert a leggazdagabbak, és amúgy is Európa közepén vannak. Gondoljuk ezt végig! 

Joós István
ember

Hozzászólások