Rendben kell lenni. Muszáj. Minden ember legalapvetőbb szükséglete, minden törekvés végső iránya a boldogság, aminek alapja megfigyelésem szerint az, hogy rendben vagyok, rendben tapasztalom magam, három szinten is, mert magammal, a többi emberrel és a világgal, ezt látom, hogy Helyünk van, és így foglalhatjuk el, amihez fontos, hogy az önképem és a kapcsolódásaim rendbe kerüljenek, amihez meghatározó a gyermekkorom, a minta, azon belül, tehát részben az egyediségem és az önazonos utam, a szabad választásaim, igen, de másrészt ezt keretezik alapvető különbségek is, mint amilyen a férfi és nő közötti, okkal figyelik a gyermekek a szülőket, okkal terápiás téma sokaknak napjainkban a gyerekkor, az apa, az anya, a minták amiket kaptunk, tehát a Példa, hogy amivel az életbe elindultunk, az milyen.

No és ezért nem szivárványos a profilképem.

Mert azt tapasztalom, évek óta írok és beszélek pontosan erről, hogy a férfi és a nő más, a kettejük szeretete is más, és ez kell, minden embernek, minden gyermeknek KELL, mindkettő, mármint Jó, fogadom a köveket, de ezt látom, ezt vallom, és ezért bár értem, elfogadom, sőt, igen, ünneplem a melegek jogait én is, őszintén, de csak egyik szemem nevet, és a másik igenis sír, a gyerekek miatt. Család. Valahogy nagyobb, nem az emberi törvényeken múló egység számomra a család, ami férfiből és nőből áll, élményem ez, hogy abból jó álljon, hogy valami őseredeti módon áll abból, aminek kapcsán törvényeket mi emberek bár hozhatunk, de ettől még a boldogság az a rendben levés, tehát bizonyos mértékig a rendhez igazodás eredménye, és bár hihetjük, hogy mi többségi akarattal azt megváltoztatjuk, de ez végül mégsem lehetséges, mert a Rend a nagyobb.

Joós István

Hozzászólások