A videó csak Videótár tagsággal elérhető.
A mai videó Közösségünkbe érkezett női megosztásokra reakció:
Ilyen se volt még. Nagyon rossz. 10 napja, azaz 245 órája , azaz több, mint 14700 perce nem beszéltem Vele. Nem hív. Még soha ennyi nap. Iszonyú furcsa, pláne, hogy én sem. Logikus az egész. Mégis fájó elengedni vmi olyat ami bennem van mélyen. Ha mag, hát mag. Elültetve a mélyemben, az egész lénye, az élményeink, a vágyaink, a terveink. Szántotta, boronálta a lelkem, néha símogatta, elegyengedte. Majd azt mondta, nincs itt az ideje , hogy kikelj. Nincs itt az ideje, hogy nőjjön benned, nincs itt az ideje, hogy teremj. A szívem, mint föld, bár kietlennek tűnik, de a mélyben mindig kezd vmit azzal amit magába engedett. Vannak ott elrohadt ígéretek, elszáradt gyümölcsök, sok gazmag, remények, illatok, érzések. Lementek, lelassultak olyan alacsony rezgésre, hogy szinte alig látni, érezni már. Ők adják a kemény földtalpat. Ez a rész, ahova már nem ér le semmilyen eke. Az Övé még fent van. Nem, nem olyan magas szinten rezeg, mint pár éve. Lejjebb jött. Már csak centik választják el attól, mikor van még remény, hogy életben maradjon, vagy vége. Esélytelen lesz. Azt hiszi, ha földbe tette, örökre megmarad, bármikor előszedhető. De nem. Az éghajlat hideg volt, hólepett. Jött a nyár, reménytelin toltam felfelé a magot, szívtam a nagyszemek látványát, búgó hangot mint esővízet. Lobbanhatok? Indulhatok? Nem..megint tél, majd megint nyár. Már nem hiszem, hogy akarja azt a valamit újra látni. Dühös, hogy nem csinált hűtőházat, automata locsolóvezetéket, automata árnyékolót annak amit elültetett. Dehát nem is engedte kinőni. Ha 14 700 perce 14730 perce 14740 perce nincs ideje erre a magra, akkor ez már nem számít. Fáj lesüllyeszteni a mélybe. Még érzem benne a kis pici életet. Még melegen tartom, de már lassul a rezgése, mint a halálé.
és:
Michael Ende- Végtelen történetben van? nem emlékszem, mikor a fiúnak minden nap ásni kell… kell találnia valamit ami kiviszi ebből a helyzetből. Van egy nő mesebeli házikóval, finom ételek, jó ágy..nem akar elmenni innen.. de mennie kell ásni, hogy visszataláljon Önmagához….
Mit hittem? Romboló kapcsolatok, adok-kapok viszonyok után jön egy kedves odaadó férfi, aki más. Korrekt helyzet, azaz nem válok. Nem is akarok belebonyolódni, nem is akarok semmi. Olyan jó lenne Istvánt hibáztatni, hogy ha nem hallok erről az adásról meg mutasd magad, akkor élhetném tovább az idióta életem. Úgyis eltelt volna. Nem érzem, most hogy mit nyertem. Ha racionálisan nézem. Semmit, mint nő. Az eszem kapott, hogy látok, értek. Na jó, ez túlzás. Volt egy pillantás, ami talán minden pénzt megért. Pillanatok. Mit nyertem az önismerettel, a mélyre merüléssel? Halogattam. Kurva élet! Azt hittem már mélyen vagyok. De csak a hozzá való viszonyom mélyült el, és a férfiakhoz való viszony mélyült, nem én.
Ő szabadságon van. Csönd van. Halotti csönd a föld mélyén. Föld jegyű vagyok. A földszag nyugtat meg. Ha fújja szél a homokot, vagy ha eső után megérzem. Soha nem tudtam mozdulni. Nem vagyok rugalmas. Alap vagyok. Érzem magamban a csönd mellett a morgást. A mozdulatlanságomban ott van mélyen a gyűlölet, a keserűség, a robaj, ami mindjárt kitör. Nem lehetek mindenért mindig én a hibás. Van amit elrejtek, és van amikor a föld nem bírja tovább és házakat tesz odébb, átrendezi a talajt, vagy kidob magából valamit.
Tudomásul kell vennem, hogy ez egy vesztes dolog volt kezdettől fogva. Ügybe állt, csinálja. Nem akarok több férfit pályára állítani. Az egyedülálló emberre nincs verziója az Énakadémiának? Mi történik azzal aki nem fog kapcsolódni? Sőt! Nem is akar. Ennyi volt. Van olyan amikor eset pl. énekelek, énekelek, de ugyan szóljon már Neki valaki, hogy hagyja abba! Mert marhára nincs hangja.
Elő fog kerülni pár nap múlva, tudom. Elkerülhetetlen. Tűnjek én el? Vagy viselkedjek idegenként? Nem tudok, nem akarok már jópofizni, megértő lenni.
Felháborító szégyennel párosul, mikor az embert ignorálják. Olyan undor, harag és megvetés van bennem? Ha megboldogult középkorban lennénk, biztos, hogy hívatnám a bakót. Well… ezen a régi korokból bevésődött mintámon is dolgozni kellene, hogy ha valaki megbánt férfi, ló után kötném murvás talajon. Soha nem tudom levetkőznöm ezt a királynői magatartást, hogy Ezt??? Velem? Engem elfelejteni? Félretenni? Már nem olyan erős, már tudom azt mondani, hogy pukkadj meg, lépek, ha Neked ennyit ér, Nekem még annyit se… de …de…..de…na ez is felesleges. ..
és:
A férfi után, akibe szerelmes voltam és brutális kitartással mindenem odaadtam, amit csak tudtam, kiüresedtem. Üres vagyok és reményvesztett. Nem találok kapaszkodót ebben az ürességben, sem megérzést bármi irányába és nincs vágyam sem, aminek mentén tudnék lépni. 15 év társkeresés (2 év találás volt) alatt sokszor elfáradtam már – most is.
Nem vígasztal jelenleg az, hogy mennyit fejlődtem akár azáltal is, hogy mennyire meghaladtam magam, mennyire egyértelműen kiderült, micsoda erőm van. Nem vígasztal, mert csapdának érzem a fejlődést, mert minél előrébb járok, annál kevesebb a férfi. A cél mindenkinek, aki itt van, a párja megtalálása. Ennek (és a 15 évnek) tükrében sajnos nem vigasz a fejlődésem. Akarva pedig nem lehet vágyni, akarva nem lehet hinni.
Tegnap jött egy érzés életemben először. Lehet, hogy tényleg nem lesz soha társam és nem is érdemes keresni, sem figyelni. Most először eszembe jutott: mi van, ha nekem ez van írva? Lehet…
[XY] kérdése az én kérdésem is: az egyedülálló emberre nincs verziója az Énakadémiának?
Az Énakadémia a “boldogság útján“ segít továbblépni.
A tó a lélek objektív mélységeit, az oda való leszállás szükségét szimbolizálja – az életközepi megújulás mindannyiunk számára elkerülhetetlen.
Csak akkor válság, ha nem érted…
Részletesebben:
Az Út-Mutató könyvben szereplő eredeti (férfi-nő) változat:
– – –
Ha HALADNI is szeretnél, és nem csak az elméleten gondolkodni, akkor Legyen saját támogató csapatod, csoportod, közösséged! Mert együtt sokkal könnyebb.
újaknak 👉 Énakadémia Közösség
Tagoknak 👉 Énakadémia Csoportok
Férfiaknak 👉 Férfi Klub by Joós István
