A videó csak Videótár tagsággal elérhető.
A mai videó Közösségünkbe érkezett alábbi megosztásra reakció:
Arról nagyon kevés szó esik, hogy amazonként nem csak úgy lehet fejlődni, hogy lekaszabolok minden férfit magam körül, és egyszer csak majd belehalok ebbe a harcba.. Van egy másik út is. Egy belső út. Én ezt „választottam”. Bár választásnak maximum csak olyan kontextusban hívhatom, ha hiszek abban, hogy leszületésem előtt saját magam választottam a kihívásaimat, a fejlődési utamat.
Én szerettem, és a mai napig szeretek annyira egy férfit, hogy érte meghaladom magam..újra, és újra.. Hogy megértettem (nagyjából), hogy miken ment/megy keresztül a férfivá válása útján, és hogy nekem nőként, ha vele akarok haladni, akkor nincs más dolgom, mint hogy az elvárásaimat minimálisra csökkentem felé, elfogadom őt úgy, ahogy van…igen, akkor is, ha az nekem fáj (leginkább azért, mert nem szolgálta ki az igényeimet, mert nem úgy történt, ahogy én szerettem volna), és megengedem neki, hogy azt tegye, amit tenni akar- akármi is az-, mert bízok benne annyira, hogy ő pontosan tudja milyen tapasztalásokra van szüksége az útja során…
Ez egy nagyon nehéz belső út… Egyrészt, nehéz “benyelni” azt, hogy nem egy “rendes” kapcsolat képét mutatja, ergo a külvilágból szinte minden hozzám közel, vagy távolállótól megkaptam, hogy miért csinálod ezt? minek vagy vele? nem látod, hogy nem vesz komolyan? és más hasonló “okosságokat”…. Másrészt, szerintem szavak nem fejezik ki mennyire nehéz volt meghaladnom magam újra, és újra… mert minden egyes „el kell fogadnom, hogy nem az lett, amit akartam”… (pl. nem találkoztunk akár már hetek óta, vagy más programot választott helyettem) élménnyel mindig törik kicsit az ego… és az borzasztó fájdalmas… nekem az volt. De szerettem őt annyira, hogy rajta maradtam az úton…hogy kitartottam mellette- és később, István egyik videóját nézve értettem meg, hogy ugyanúgy az amazon utamat jártam, csak ez egy belső harc volt. Én nem a külvilággal csatáztam, hanem a belső világommal, leginkább az egommal, és a félelmeimmel. Nagyon nehéz út… De nagyon szép az, amivé formált. És formál folyamatosan. Én szeretet útnak hívom.
Két éve vagyok ezen az úton. Ma már megerősödtem. Biztos van még tovább is, de ezt már egy nagyon jó állapotnak élem meg. Már nincsenek olyan kemény belső csatáim, mint régen. És hihetetlenül megerősödött az Égiekben való hitem, és bizalmam. És látom, ahogy egyre jobban szilárdul, erősödik a kettőnk kapcsolata. Már kimondta, hogy én vagyok az a személy, akiben a legjobban megbízik, aki a legfőbb támasza.
Ezt csak azért szerettem volna megosztani, hogy megerősítsem, hogy létezik ez az út is.. bár valószínű lényegesen kevesebben járnak rajta, vagy csinálják „végig”. De létezik. Én ezen járok.
– – –
Az Énakadémia az Utadon segít továbblépni.
A tó a lélek objektív mélységeit, az oda való leszállás szükségességét jelenti – mert boldog csak az lehet, aki önazonos, tehát igaz életet él, amihez meg kell magunkat ismerni.
Csak akkor válság, ha nem érted, ami történik…
–
Az Ego Yoga munkához használt részletesebb változat:
– – –
Ha HALADNI is szeretnél, és nem csak az elméleten gondolkodni:
1. Legyen meg, ahol őszinte vagy, mert magunkat legjobban tükörben látjuk – mentor, terapeuta, pap vagy értő közösség alapszükséglet!
2. Használd mások tapasztalatait, mert olyanokkal kapcsolódva, akik már megoldottak hasonló helyzetet sokkal könnyebb az élet!
3. Segíts másoknak, mert (1) VAN mit adj, (2) nagyon is kell a segítséged, ÉS (3) magad miatt is fontos, hogy tapasztald a saját értéked!
