A mai videó Közösségünkbe érkezett alábbi versre reakció:
Pilinszky János: Egy életen keresztül
Sógorom emlékezetére
1
Mi törjük el, repesztjük ketté,
mi egyedűl és mi magunk
azt, ami egy és oszthatatlan.2
Utána azután
egy hosszú-hosszú életen keresztűl
próbáljuk vakon, süketen, hiába
összefércelni a világ
makulátlan és eredendő szövetét.3
Gyerekkorunkban meg kellene halnunk,
tudásunk csúcsán, alázatunk magasán,
de tovább élünk, foltozgatva és
tóldozgatva a jóvátehetetlent.4
Még jó, hogy elalhatunk közbe-közbe
és utóljára.
– – –
Az Énakadémia a “boldogság útján“ segít továbblépni.
A tó a lélek objektív mélységeit, az oda való leszállás szükségét szimbolizálja – az életünk útján haladva a megújulás mindannyiunk számára elkerülhetetlen.
Csak akkor válság, ha nem érted…
Részletesebben:
Az Út-Mutató könyvben szereplő eredeti (férfi-nő) változat:
– – –
Ha HALADNI is szeretnél, és nem csak az elméleten gondolkodni, akkor 1. Tudd meg, hol jársz, ingyenesen, ITT! + 2. Legyen támogató közösséged, mert mások tapasztalatait is használva sokkal könnyebb! + 3. Ha úgy érzed, hogy már “tartasz valahol”, akkor Segíts másoknak, VAN mit adj ÉS kellesz!