A videó csak Videótár tagsággal elérhető.
A mai videó Közösségünkbe helyes férfi-nő kapcsolódás témában kialakult beszélgetésre és az alábbi megosztásra reakció:
Én magam elkészítem a vacsorát és igyekszem rendbe tenni a házat, az állatokat és magamat mire az Emberem hazaér, de legfőképpen azért hogy zavartalanul tudjak rá figyelni. Nem a nyugalmát igyekszem kiszolgálni hanem az intim teret próbálom tartani és értő figyelmet nyújtani számára. Ez nagyon más és a motiváció is.
és:
Vajon férfi oldalról nem mindegy? Csönd van, nyugalom, van kaja, asszony kedves, odaadó, tehát sietek haza.
és:
Én személy szerint nem tudok egy ilyen megfelelési kényszeres nővel mit kezdeni. Nagyon nem mindegy, hogy szívből jön-e, amit tesz vagy nem tesz, vagy pedig egy könyvből, vagy bárhonnan máshonnan. Nem tudnék egy ilyen nőt társként kezelni. Próbáltam, nem megy. Nincs valódi kommunikáció.
és a megosztás:
azt hiszem először nagyon sokat jelentett Zsoltnak a meleg kaja (bár azt az anyósa minden nap elé tette), a meleg fogadtatás és a nyugalom (az elvárás mentesség – persze amíg lehet ezt vinni egy kapcsolatban). És ebben meg lehet nyugodni, meg lehet melegedni. Lehet erőt meríteni. De nem lehet jövőt építeni, ennyi nem elég motiváció nagyot lépni, ugrani. Ahhoz több kell.
és:
A saját tapasztalatom az Énakadémiával kapcsolatban, hogy lent voltam, szakítás után, és mindenki hülye volt, pláne a pasik, főleg az akivel elszúrtam 10 évet. Tehát a kiinduló pontom az volt, hogy én okéé férfiak nem okééé. Joós István meg amiket mondott az erős nőkről, amazonokról, pláne nem volt okééé.. A falnak és a bölcsebb nőknek mentem , mint a bulldog. Össze is zavarodott a fejem, mert olyanok voltak, mint a beton. Két dolgot tehettem az életemben: vagy olyan férfit keresek, aki a jelenlegi működésemhez passzol( ebből elfogyasztottam párat, kidöglöttek) vagy szembenézek a működésemmel ahol épp vagyok. Feltettem magamnak jó pár kérdést vagy mások nekem. Nézzünk párat hátha Nektek is segít?
– Önmagamnak élek? Fenn tudom tartani az egzisztenciám? Egyáltalán van? Az álmaimat, vágyaimat én elégítem ki, vagy mástól várom? Mennyire vagyok önálló és önellátó? Akarok gyereket? Vagy elegem van az anyaságból? Szülnék még férfinak, vagy Isten őrizz? Vállalnám más gyerekét? Jól érzem magam vagy elegem van? Egyáltalán miből van elegem? Másból vagy magamból? Honnan jönnek az elvárásaim? És az elvárásaim ki irán vannak? Más tegye meg, más változzon? Vagy Önmagammal vannak elvárásaim? Tudok változni? Honnan, kitől jönnek az elvárások?…stb.
Na és szép lassan az ilyenfajta kérdések vagy felfelé fogják mutatni az utat, hogy : come on lets’go baby ! Csináld! Mutasd meg! Vagy visz Önmagunkban lefelé. De az is érdekes, hogy ki hogy került ide? Mi az alapállása? Én lent voltam, érzelmileg, mert szakítás után voltam. Ahogy el kezdtem magyarázatokat találni, az érzelmeim megnyugodtak, a fájdalom múlt, de átvette a helyét a huuha, hogy dolgozni kell magamon.( Van aki régóta analizál, halogat, Neki tennie kéne már!)
Évek munkája után jött a belátás: a világ nem Én, hozzám, mögém, alám, Velem..stb.tesz vagy nem tesz….hanem Tőlem kifelé fordult a vektor : engedem had menjen, engedem had jöjjön engedem működjön, ez vezetett az Igazakhoz. De ott még mindig marhára Igazam van! Hát nehogy már! A fájdalmat, hogy nem sikerül egy kapcsolat, felváltotta, hogy már értem, miért nem működött, de ez még csak a nulla stáció. Még nincs meg a hogyan működjön?
És azt látom, érzem, hogy ilyenkor futnak el a csajok, vagy esünk Neki az Istvánnak. Hiszen basszus, én megdolgoztam azért ahol vagyok, mi az, hogy balfasz Józsit támogassak? Csak hogy azok aférfiak akikhez már Mi akarunk dőlni, nem balfaszok. Ha kipróbáltad magad, mint nő, megmérted hogyan tudsz hatni, ha már önállóan a két lábadon is álltál akkor már más minőségű kapcsolatra vágysz. Amihez más működés kell.
De!!! El tudod engedni azt a baromi erőt , biztonságot, amit megteremtettél magadnak? Én például nem. Lesz így kapcsolatom? Nem. Mert védem az Igazam.
De!! Erre is rá kellett jönnöm! És ez csak úgy sikerült, hogy szerettem, megbeszéltem, álmodoztam, vágytam, majd realizáltam. Megyünk együtt? Most még nem. Mikor. Majd. Tudok várni? Nem. El tudom hagyni? Nem. Mi a f..nét csináljak? Eszem jobbra, szívem balra…gyakorlás megint évekig. Első idők, még amazonként: ki afene vagy Te, hogy nem azt csinálod amit én akarok, mert az a jó….majd, jéééé, Ő jobbat mond…jééé ki a fene is vagy, hogy várom, hogy itt legyél, hívj..stb….első időkben: hol vagy már? Innen eljutni odáig, hogy hívsz amikor hívsz, mert tudom, hogy dolgod van, és nem azért nem jössz mert nem vagyok fontos, hanem mert más van. Ezek évek voltak. Kb 3 év minden napi gyakorlás, eljutni onnan, hogy leváglak, mint a kutyát, mert velem nem szórakozol, odáig , hogy annyira szeretlek, hogy engedem csináld az életed ahogy akarod. Ha része leszek, még jobb, ha nem, köszönöm, hogy megtanultam másként szeretni. Nem akarattal, hanem figyelemmel.
– – –
Az Énakadémia a “boldogság útján“ segít továbblépni.
A tó a lélek objektív mélységeit, az oda való leszállás szükségét szimbolizálja – az életünk útján haladva a megújulás mindannyiunk számára elkerülhetetlen.
Csak akkor válság, ha nem érted…
Részletesebben:
Az Út-Mutató könyvben szereplő eredeti (férfi-nő) változat:
– – –
Ha HALADNI is szeretnél, és nem csak az elméleten gondolkodni:
1. Tudd meg, hol jársz, ingyenesen, ITT!
2. Legyen támogató közösséged, nálunk vagy máshol, mert mások tapasztalatait is használva sokkal könnyebb az élet!
3. Ha úgy érzed, hogy már “tartasz” valahol, akkor segíts másoknak – VAN mit adj ÉS kellesz!
