A videó csak Tagok számára elérhető.
A mai videó Közösségünkbe érkezett alábbi megosztásra reakció:
Volt egy 2 éves kapcsolatom, kb 3x megszakítva általam. Negyedszer úgy váltunk el tavaly nyáron, hogy nem tudok semmi biztosat ígérni, nem érzem, hogy komolyabbra akarom fűzni a dolgot, a lány pedig tervezni szeretett volna és biztos kapcsolatot, és mindig számítani rám. Én úgy viselkedtem vele, ahogy a fenti videód témája is szól. Nem akartam felvállalni, sokszor megbántottam + nem tudtam viszonozni az érzéseit. A videódban magamra ismertem annál a résznél, hogy úgy éreztem vár rám egy olyan társ, jön majd szembe olyan valaki aki tökéletes, pont olyan amilyet én akarok, amilyen társat én képzeltem el magamnak (ez a múlt kapcsolatai – színésznős – pornós képekből összerakott elképzelt valaki tökéletes hasonlat. Mindig elképedek, hogy mennyire jól látod és érzed ezeket a dolgokat).
Szakítottunk, elcuccoltunk egymástól (nem éltünk együtt, ezt sem akartam, pedig Ő szerette volna). Ezt követően nem sokkal (tavaly szeptember) felmondtam a munkahelyemen, ugye ezért is, illetve ezzel a témával jöttem ide.
Elindultam az utamon egyedül, le a tó mélyére, közben pihentem, szerveztem a kis programjaimat, ismerkedtem (erről már írtam 1-2 alkalommal pár gondolatot), de aztán decemberben úgy éreztem, hiányzik ez a lány, és újra felvettem vele a kapcsolatot.
Őszintén elmondtam neki, hogy hiányzik, találkozzunk újra. Féltem ettől, mert nem akartam szívatni, és nem az volt a cél, hogy felkavarjam, de így éreztem. Tuti benne van az is, hogy fél év alatt elfáradtam a nőkeresésben (tinder…), és úgy éreztem Ő jó volt, és elkezdtem visszasírni.
Január …-án találkoztunk, sokat beszélgettünk aztán közös vacsora, szex, közös reggeli, és elindult az idei év. aztán persze egyből a kérdés, hogy mi volt ez, meg, hogy akkor most mi van, mi lesz? Én elmondtam, hogy nem akarom elszúrni, akarom, hogy jó legyen, meg utazzunk el….stb.
Eltelt 2 hét, de tegnap este már arról beszélgettünk, hogy újból azt érzi, mint korábban, hogy csak Ő akarja a dolgokat és erőlteti, én pedig nem . Őszintén elmondtam, hogy valóban másképp gondolom, mint decemberben az Ő hiányában, és mint január első napjaiban. A közös úttól is félek, mi van ha nem úgy alakul…….bővebben is kifejthetném, de már így is nagyon hosszú lett ez a post.
Itt jön a kérdésem ami lehet, hogy butaság. Ez azért van, mert egész egyszerűen nem Ő az akit keresek? Vagy van ennek köze ahhoz, hogy még nincs meg a kardom, a lelkesítő ügyem? Vagy bonyolultabb ez ennél? :)
Mondtam neki, hogy csak a szex miatt nem kerestem volna meg, tényleg úgy éreztem, hogy szükségem van rá, most pedig csak annyit érzek, hogy jó vele, de mégsem akarok terveket szőni vele. Ha nincs velem hiányzik, illetve gondolok rá, ha velem van, nem érzem azt amit érezni szeretnék, hogy igen, vele akarok lenni.
Az igazi nagy kérdés a fejemben, hogy ilyen állapotomban, amikor kapálózok a tó közepén (lebukok, süllyedek, néha feljövök a felszínre, elkezdek visszafelé úszni, de megint lebukok….stb :) tényleg így érzem :) )…szóval ilyen állapotomban van egyáltalán értelme komoly nőkeresésbe fogni? vagy feleslege ennyit agyalni ezen?
Valójában ezt a kapcsolatot szeretném jól kezelni, ha kell véget vetni neki, ezért írtam ezt a hozzászólást!
Köszönöm hogy elolvastad, elolvastátok! Szívesen olvasom a válaszaitokat!
– – –
Az Énakadémia a “boldogság útján“ segít továbblépni.
A tó a lélek objektív mélységeit, az oda való leszállás szükségét szimbolizálja – az életünk útján haladva a megújulás mindannyiunk számára elkerülhetetlen.
Csak akkor válság, ha nem érted…
Részletesebben:
Az Út-Mutató könyvben szereplő eredeti (férfi-nő) változat:
– – –
Ha HALADNI is szeretnél, és nem csak az elméleten gondolkodni:
1. Tudd meg, hol jársz, ingyenesen, ITT!
2. Legyen támogató közösséged, nálunk vagy máshol, mert mások tapasztalatait is használva sokkal könnyebb az élet!
3. Ha úgy érzed, hogy már “tartasz” valahol, akkor segíts másoknak – VAN mit adj ÉS kellesz!
