Az alábbi kérdésre reagálok:
MITŐL ÉRZED MAGAD ÉRTÉKESNEK?
Érdekelne, hogy a sablonos közhelyeken túl, ti mit gondoltok, mitől értékes az ember? Te mitől vagy értékes?
Most egy bezártabb időszakot élünk, ami lehetőséget ad arra, hogy megtapasztaljuk magunkat magunkban. Keresem magamban azt, hogy ha például nem dolgozom és nem a jól elvégzett munkán keresztül látom értékesnek magam, akkor mitől vagyok értékes? Ha nem abban teljesedek ki, hogy mások életét jobbá tegyem, “csak” magammal vagyok kettesben és nincs senki aki hálás köszönetek közepette megerősít arról, hogy értékes vagyok, akkor mitől vagyok értékes? Ha nem önmagamról megfeledkezve, minden időmet beáldozva élek a családomért, hanem magammal kettesben eltöltött idő után a tükörbe nézek, akkor ki vagyok? A gyerekeimért tett erőfeszítések nélkül, miben mérhető az értékességem? Ha nincs mellettem a férjem és/vagy nem vagyok feleség, akkor ki igazolja vissza az értékességemet? Ha éppen nincs társam, szerelmem, akinek a jelenléte az értékességem tudatát erősítheti akkor kitől/mitől vagyok értékes? Ha a barátok elfoglaltak és nincs idejük felhívni, amitől érezhetem, hogy számítok, fontos vagyok, értékes vagyok, akkor mitől leszek az? Melyik szerepemben, tevékenységemben találtam meg az értékességem? És mitől érzem magam értékesnek ezek nélkül, önmagam számára?
A videók az Énakadémia korszakos rendszerében segítenek eligazodni.
Az ábra egyszerűsített verzióján a tó a lélek objektív mélységeit, az oda való leszállás szükségét szimbolizálja:
Míg a könyvben szereplő eredeti változat hullámzása a szubejktív megélést mutatja, hogy jól vagy rosszul érzem magam közben:
– – –
Ha HALADNI is szeretnél, és nem csak az elméleten gondolkodni, akkor FONTOS, SŐT NÉLKÜLÖZHETETLEN, hogy meglegyen a saját támogató csapatod, csoportod, közösséged! Mert együtt sokkal könnyebb.