Minden olyan jól indult. Figyeltél rá és ő elkezdett megnyílni neked, apró lépésekkel engedett be a lelkébe. Aztán egy nap valami megváltozott. Bezárt. Azóta bármit mondasz is, nem megy át. Mintha meg sem hallaná. Rosszabb esetben egy ideje már nem is beszéltek. És te ott állsz, értetlenül, és fogalmad sincs mi történt. Pedig csak segíteni akartál.

Hiszen ő kérte. Elmondta, mivel küzd, mi a problémája. Te pedig, nagy lelkesedésedben, hogy végre szüksége van rád, elláttad néhány jó tanáccsal. Meg néhány könyvvel. Esetleg videóval. És felvázoltál vagy 5 megoldási stratégiát. Ha nagyon alapos akartál lenni, akkor azt is elmondtad, melyik múltbéli sérülésén kellene sürgősen dolgoznia. Persze mindezt egy délután alatt zúdítottad a nyakába. Biztos-ami biztos, haladjunk. Mikor este ráírtál, hogy látta-e a videót, titkon azt remélted, most aztán nagyon büszke lesz rád, amiért ilyen okosan kitaláltad, mit kellene tennie. És vártad a megmentőnek járó hálaáradatot. De az valamiért elmaradt…

Ismerős? Én bizony ’’játszottam’’ ezt. Eredmény? Távolodás.
Miért csináltam? Az volt a fixa ideám, ha ezt ő most gyorsan megérti, akkor varázsütésre megoldódik minden előttünk álló akadály és együtt lehetünk. Hááát…nem jött be.

Az amazon jellemző működése ez. És teljesen rendben van hölgyként is újra, meg újra belecsúszni. Fejben nem lehet megváltozni, de működés közben, valós helyzetekben figyelni, rajtakapni magam lehet, és mindig, minden alkalommal egy kicsit jobban csinálni. Észre venni, hogy mi az igazi mozgatórugóm. És tudni, hogy lehet másként! Hogy képes vagyok/leszek másként!

Hogyan? Mik a legnagyobb buktatók, amire figyelni érdemes?

Manipuláció:
Tedd a kezed a szívedre, Te is belecsúsztál már. Van, hogy segítségnek látszik a manipuláció, de igaz célja nem az emelés, hanem elérni a másiknál valami nekem tetsző változást. Ideig-óráig még működik is, de egy férfinek nagyon jó orra van ehhez. Amint megérzi mi folyik valójában, rögtön bezár. Gondolj bele, neked milyen, amikor megérzed, hogy valaki akar tőled valamit? Hogy valamire rá szeretne venni?

Támadó hozzáállás:
Azt hiszem Böjte Csaba testvértől hallottam egyszer: senkit sem lehet jobbá szidni! Amikor harcias, támadó hangnemben kommunikálsz, azt fogja érezni, hogy sértegeted, hogy nem tiszteled. Akaratlanul is agresszívvá válik és védekező álláspontot vesz fel. Ebből nem lesz együttműködés. Elmondható és el is kell mondani, ami nem tetszik, ami már nem fér bele, ami változást kíván. Csak a hogyanra jó figyelni. Szívesen tettél-e meg bármit is annak, aki támadóan „kért”?

Rossz időzítés:
Miközben a cikket írom, bejön a lányom és magyaráz. Szeretem, imádom tényleg, de egy szava sem jut el hozzám, mert a saját feladatommal van tele a fejem. És nőből vagyok. Elvileg nekem megy, hogy több dologra figyeljek egyszerre. Mégsem hallom őt. Ha akkor állsz neki rázúdítani minden mondandódat a férfire, mikor éppen valami másban van elmerülve, annak pont annyi hatása lesz, mint a lányom monológjának. Semmi. Meg sem hallja. Ki tudod-e várni, amíg befogadóbb lesz és a mondandód nyitott fülekre talál?

Az előző találkozó témáját visszük még kicsit tovább a következő Női körben is. Milyen tapasztalataid vannak a témában? Van rá élményed, hogy mondod, és ő nem hallja? És arra, hogy elér hozzá, amit szeretnél? Melyikben, hogy jelenik meg a női erő? Mi a különbség belül, megélésben? És mi a különbség kívül, eredményben? Gyere, beszélgessünk!

Szarka Elizabeta, coach

 

Kapcsolódó kurzus:

“Miért nem akarja meghallani, amit mondok?” – Kérdezz-Felelek #216