Akkor nem fog tudni kapcsolódni. Legalábbis semmiképp nem úgy, ahogy azt Nőként vágyod, várod, szeretnéd. Így a kérdés az, tudod-e csillapítani a lelkének viharait, leszel-e a Társa akkor is, amikor Ő nem tud Társnak választani, és hiszel-e abban, hogy másképp is lehetséges?

A Férfi lelke is vágyja a békét. A nyugalmat. A révbe érést, a viharok csendesedését. Van, aki tesz érte, más nem. Van, aki többet, más kevesebbet. Van, amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy várjuk őket. Van, hogy improvizálni kell, van, hogy az Élet kihívásokkal szembesít. Egy biztos, hogy a Nő lehet egyfajta lámpása a Férfinak az útján, de ehhez az kell, hogy túl lásson a saját sérelmein, a saját kisebbségi komplexusain, a saját kétségein.

Nőként akkor tudsz adni, ha többleted van, ha túlcsordulsz, ha a teremtésed a Férfitól független. Úgy tudsz hozzájárulás lenni az útjához, ha nem ragad magával a hullámzása, hanem azon felülkerekedve, saját Erődbe beleállva, ha kell, energiában az ő lelkéhez alányúlva tudod emelni.

Nem, nem akarata ellenére. Igen, hagynia kell. Nem, nem megmentőt játszva. Igen, ha nem akar mozdulni, nem tudsz semmit tenni. Nem, nem direkten irányítva. Igen, finoman invitálva arra, hogy más is lehetséges.

Tanuljuk mindezt Nőként. Hogy hogyan tudunk egyszerre határozottak, erősek, de mégis könnyeden finomak lenni. Hogyan tudunk békét teremteni a békétlenségben. Hogyan tudjuk az Amazonként megélt erőnket integrálni a saját nőiességünkbe. Erőszakkal, harccal semmiképp.

A változás forrásai vagyunk. Azoknak különösen írom mindezt, akik várják a változást, csak azt hiszik, hogy mindez magától történik. Nem, nem fog. Ha szeretnél változást az életedben, hajlandóvá kell válj arra, hogy minden legyél, hajlandónak kell lenni cselekedni és ébernek lenni arra, hogy mikor mire van itt az idő.

Mi az a béke, ami csak általad költözhet a Férfi lelkébe? Hogyan tudsz úgy adni, ahogyan ő be tudja fogadni? Azt adod-e és úgy adod-e? Tudom, jogos a kérdés, hogy honnan kellene tudnod mindezt? Részben kell hozzá bátorság, hogy kérdezz. De kell hozzá éberség is, hogy ráérezz. Nyitni, várni, cselekedni. Mikor beszélj, mikor hallgass? Mikor válaszolj, mikor kérdezz? Mikor adj, mikor fogadj be? Mikor mivel vagy hozzájárulás az életéhez?

Elég nehéz erről elméletben írni. Az Élet majd hoz helyzeteket, amikor gyakorolhatsz. És igen, talán nem fogod tudni elsőre, talán sok leszel, vagy pont kevés. Talán túl erősen akarod, máskor túl finomkodóan, bátortalanul. Nincs jó és nincs rossz cselekvés. Csak időszerű. Ezt kell legtöbbünknek megtanulni, és ezért kell a saját teljességünket megismerni. Mert ha a teljességedből működsz, akkor bármit és mindent tudsz adni. Azt, ami éppen a legtöbbet teremti számotokra. Az Ő számára és a Te számodra is.

Az előttünk álló időszak erre is rávilágíthat. Mi az, amit adhatsz, amit még soha nem adtál? Mi az, amit befogadhatsz, amit soha nem fogadtál be? Mi az, amire ajtót nyithatsz? Mi az, amit kérhetsz és mi az, amit kaphatsz? Milyen békét élhetsz meg Te magad és milyen béke megéléséhez segítheted hozzá a Férfit, akit szeretsz?

Mert ha nincs béke a Férfi lelkében, nem fog tudni kapcsolódni… Sem Önmagához, sem a Világhoz, sem pedig hozzád. És talán ez a legtöbb, amit a Férfiért tehetsz, akit szeretsz. Hozzásegíteni ahhoz, hogy békébe kerüljön Önmagával, a választásaival, az életével. Szép feladat. Nem mindig könnyű. Az út során pedig felszínre bukkan benned az a Nő, aki Te magad valójában vagy. Minden kedvességeddel, nagyszerűségeddel és Erőddel. Így hozzátok ki egymásból a lehető legtöbbet, új és egyre ragyogóbb lehetőségeket teremtve és aktualizálva az életetekbe.

Hörömpő Andrea