Őszinteség. Bátorság. Kimondás. A korlátaim meghaladása. A félelmeim
leküzdése. Elindulás. Választás.

Ezek működnek, ha ki szeretnéd deríteni, hogy a Férfi mit érez. Ne akard kitalálni, ne akarj a fejébe látni, ne akard megmagyarázni magadnak, hogy miért nem. A távolról rajongás egyszerűen tévút és időpocsékolás. Mégis rengeteg Nő teszi ezt. Több okból nem szerencsés mindez. Amikor rajongsz, akkor ugyanis nem látsz tisztán. Akkor egy idealizált kép él a fejedben a másikról, aminek legtöbbször kevés köze van a valósághoz.

Nyilván érzel egy energiát, valami megmozdított, hevesebben ver a szíved és többet gondolsz rá, mint bárki másra. De hogy ez az időszak ne tartson túl sokáig, valójában mindenki érdekét szolgálja. Mert a távolról rajongással ezt a fantáziavilágot építed, aminek sokszor kevés köze
van a valósághoz. Az első kérdésem ilyenkor a Nőhöz az, hogy: tudja-e a Férfi, hogy, mit érzel? Várjuk a férfiakat, hogy lépjenek, kezdeményezzenek, pedig ez a kezdeményezés valójában sokkal inkább a „mi asztalunk”, mint az övék. Igen, tudom, furcsának tűnhet, mert nem ezt szoktuk meg. De akkor is így van.

Derüljön ki. Nekem ez volt mindig is a mottóm.

És valahogy különösen trükkös volt az Élet, mert fiatal koromban számos zsákutcába futottam. A messziről rajongás éllovasa voltam, valahogy sosem éreztem magam egyenrangúnak vagy elég jónak,  elég szépnek, hogy szeressenek és válasszanak. De legtöbbször aztán megindultam, és bizony csúfos visszautasításokban is volt részem. Ez a múltbeli tapasztalás sorozat pedig akár meg is állíthatott volna, amikor az Élet 33 éves koromban szembesített a szerelem élményével. És igen, bizony lepörgött előttem a csúfondáros forgatókönyv, hogy mi lesz, ha ebből is visszautasítás lesz. Mégis ugrottam, mégis mertem, mégis kimondtam, mégis választottam. Szerettem volna kapaszkodókat és szerettem volna biztosra menni. De az Élet nem engedte… A tiszta, feltétel nélküli szerelem próbáját kaptam, aminek köszönhetően anélkül kellett megnyílnom és szerelmet vallanom, hogy tudtam volna, Ő mit érez.

Tudom, hogy valójában ettől félünk, ettől rettegünk, ettől a végtelen sebezhetőségben rejlő veszélytől, ami akár a halállal ér fel számunkra. Mégis, ahol a legnagyobb a félelem, ott a feladat, így egyet tehetünk csak, beleállunk, merjük, választjuk magunkat, vállaljuk az érzéseinket, és akkor kiderül, hogy délibábot kergetünk, vagy olyan úton indulhatunk el, amely a közös élet felé nyitja meg a lehetőségeket. Ha közelebb lépsz, kiderül. Ha elkezdesz nyílni, nyitsz. Ha elkezdesz adni, kapsz. Ha elkezdesz őszinteségre invitálni azzal, hogy őszinte vagy, elkezdenek omlani a falak
és megmutatkozhat előtted a valóság. A Férfi lelkének kétségei, félelmei, feladatai, próbái, és megláthatod, elmondhatja, megmutathatja, hogy Ő miben küzd az Élettel, számára mi jelent kihívást, Őt mi foglalkoztatja. És akkor dönthetsz. Dönthetsz arról, hogy Társául szegődsz-e az útján és kíséred-e, átlépve a saját korlátaidon, vállalva a saját tökéletlenségedet és esendőségedet. Félelmek, feltételek, elvárások, követelések, játszmák nélkül.

A kitartás, a szerelem, a bizalom próbája mindez, így lesz Nő Társa a Férfi és Férfi Társa a Nő, hogy egyre jobban meghaladják Önmagukat egy teljesebb, boldogabb és nagyszerűbb élet reményében.

Hörömpő Andrea

 

Kapcsolódó kurzus: