A türelem egy olyan erény, amelynek gyakorlását sokan feladatul kaptuk jelen életünk bizonyos életszakaszában. Különösen, amikor a harcos Amazon létünkből transzformálódunk finom Hölggyé. Bizony nem könnyű megszokni, hogy elengedjük az irányítást és türelmet gyakoroljunk olyan helyzetekben, amelyekben korábban azonnali eredményeink voltak.

Ebben pedig A Férfi a legfőbb tanítónk. A türelemnek megvan a maga ideje

Alapvetően két véglettel lehet szembesülni a türelem témában. A Nő türelem címszóval csak időt húz és valójában saját bizonytalanságát palástolja. A másik véglet pedig, amikor türelmetlenségének köszönhetően siettetni akar dolgokat, aminek szintén oka lehet a bizonytalanság. A valódi, teremtő türelem azonban igencsak táplálóan tud hatni a kapcsolatra, növelve a bizalmat, a megengedést, csökkentve az elvárásokat és a feltételeket.

Számtalan nőnél tapasztalom, hogy akinek lépnie „kellene”, üres várakozásban toporog. Nem hoznak választásokat, nem lépnek a Férfi felé. Nemrég írtam erről, hogy a Nő a párkapcsolat katalizátora. Fogadjuk ezt el és merjünk beleállni. Türelemre hivatkozva nem választani felelőtlenség, amiben csak telnek a hetek, hónapok, évek és nem történik semmi.

Az elhatárolása és tudatosítása annak, hogy teremtő türelmet gyakorolsz, vagy valójában üresen várakozol az, hogy megtetted-e azt, amit a helyzet kíván tőled? Voltak-e lépéseid, hoztál-e választást, elindultál-e, vagy csak az isteni közbeavatkozás áldásos csodájára várva meg szeretnéd úszni, hogy lépned kelljen?

A könnyebb út nem működik

És semmi gond nincs ezzel, ha az utóbbin kapod magad, olykor-olykor még én is ezzel szembesülök, hogy a könnyebb utat választva meg szeretnék úszni dolgokat. De olyankor mindig megálljt parancsol számomra az Élet, és visszaterel afelé, hogy igenis nézzek szembe azzal, amitől valójában félek. Mert igen. Szoktam félni.

Szabad vacogni attól, hogy vajon most épp a falnak rohanok-e, hogy félelmetes a sebezhetőség meztelensége, hogy mi lesz a reakció arra, hogy én kitárom a szívemet és milyen választ kapok rá. De merni kell és tenni kell. Indulni kell efelé. A párkapcsolatunk szembesít minket a legnagyobb félelmeinkkel, amelyekkel hosszú távon csak egyet tehetünk: meghaladjuk őket.

Az idő nem megspórolható

Van azonban a türelemnek az a fajtája, amivel tényleg teremtünk. Részben az alázatunk növekszik, az irányításvágyunk, akarásunk pedig csökken, és elengedjük a kontrollt. A teremtő türelem az, amikor hagyjuk a magot csírába szökkenni, a kis hajtást növekedni, a bimbót kinyílni, a bábot pillangóvá érni.

Az időt ugyanis nem lehet megspórolni. A transzformáció nem megy végbe varázsütésre, sem parancsszóra. A teremtő türelem ideje akkor jön el, amikor már megtettem az adott helyzetben azt, ami tőlem telhető.

Nem, ez nem csak egyetlen lépést jelent. Folyamatos éberségre van szükség, hogy lássuk, érezzük, mikor minek van itt az ideje. Mikor van itt az ideje lépni egyet előre, és mikor hátrálni egyet hátra. Van, hogy sok lépésre van szükség előre, egy lépésre hátra, nincs szabály erre, sőt jobban teszed, ha nem számolgatod, és nem törekszel racionális lépésekre. Ahhoz, hogy meghaladd Önmagad, számtalan irracionális választással kell szembesülj.

A türelem nem jelent végtelen várakozást

A türelem azonban nem jelenti azt sem, hogy a végtelenségig várnod kellene. A türelem magában foglalja a határaim meghúzását is. Az Önmagam nem feladásának köszönhető elvárás nélküli kinyilatkozás, miszerint eddig tartott a türelmem, sokszor indíthat el vagy zárhat le egy kapcsolatot. Mert ér ezt is. Elmondani, kinyilvánítani, hogy a türelmem nem végtelen, és az idő, ha nem haladunk közben egy közös irány felé, csak üresen telik.

Habár a megengedésed lehet végtelen, az időd neked is véges. Ér kiállni magadért, ér megélni a vágyaidat és ér kinyilvánítani a határaidat. De ezeket meg kell előzze az, hogy megéled: Te megtettél mindent a kapcsolatért és gyakoroltad a teremtő türelmet is. Mert ez a fajta türelem bizony kapcsolatot teremt. Bár erre azt kell mondjam, nincs garancia.

Hörömpő Andrea