A közös tánc titka a zene. Az, hogy mindketten halljuk, még a világ kusza forgatagában is, a legnagyobb hangzavarban is, a leginkább embert próbáló és küzdelmekkel teli időszakban is. Még akkor is, amikor azt senki más nem hallja, vagy megpróbálnak elbizonytalanítani benne.

A zenét ugyanis a lelkeddel hallod, a szíved az Ő szívével együtt dobban közben, mert közös az irány, közös az út, közös a tánc. Az elején csak egy halk dallamot hallasz. Elbizonytalanodsz, hogy vajon ez biztos, vagy csak képzelődsz? Bizonytalanul lépdelsz, és számtalanszor kétségbe vonod magad: „Nem, ez nem igaz”, így megállsz. De mégis, valami hajt belülről. Nem hagy nyugodni a kérdés, hogy mi van, ha igazad volt, mi van, ha jól érzed, mi van, ha a másik is hallja?

Ahogy közeledsz felé, úgy válik egyre hallhatóvá a zene, és még ha az első lépés a közös táncban Hölgyválasszal is indul, a lényeg az, hogy elkezdődik. Először talán sután és egymás lábára lépve, majd ahogy gyakorlatot szerzel, ahogy megismered a szokásait, a reakcióit, és ahogy megismered a saját korlátaidat, saját működésedet, egyre könnyedebben lépdeltek.

Hagyod, hogy vezessen. Egyre könnyebben vezet, áll bele a feladatba, a bizonytalan mozdulatok eltűnnek, és helyette egyre stabilabbá, erőteljesebbé és dinamikusabbá válik a táncotok. Megérzed, milyen vezetve lenni. Hogy az irányításról való lemondás nem veszélyes, hogy biztonságban vagy. Mert tart. Erős és megtart. A bizalmat, amit az első lépéseknél szavaztál számára, kiérdemli. Dőlsz és elkap, így egyre inkább mersz belesimulni az ölelésébe.

Ha változik a zene ritmusa, tudtok egyszerre váltani, és ha olykor el is bizonytalanodik, tudsz ott lenni és támasztani. Megérzed milyen, amikor csak a puszta jelenléteddel tartod a teret, nem csinálsz semmit, és ez is elég. Érzed, milyen, amikor arra van itt az idő, hogy lépj, és hogyan tudod segíteni, hogy ő is lépjen. Van, hogy hátra, van, hogy előre. Mert nincs rossz irány, nincs rossz lépés, nincs rossz válasz. Minden lépés tanít, ha másra nem, akkor arra, hogy legközelebb mire figyelj jobban.

Tanuljátok milyen az Együtt, és csak azt lásd, senki nem születik tökéletes versenytáncosnak. A gyakorlás, a bizalom, a hit, az odaadás, a bátorság, a beleállás, a vágy, az apró választások tesznek titeket egyre jobbá. Élvezitek a zenét, a lágy dallamokat és a ritmusos, intenzív részeket is. Eggyé váltok benne, az egységetek kap szárnyra benne. Amíg az elején akartad, egyszer csak elkezded élvezni. Azt, ami éppen van. Megérkezel a jelenbe. Nem kergeted már tovább a jövőt, csak öröm tölt el, ahogy felcsendülnek az első hangok, már érzed a ritmust, már mersz bátrabb, felszabadultabb, merészebb, könnyedebb lenni.

Az akarást elengedve megszületik a lágyság, az erőszakosságot elengedve rálelsz az Erődre, a félelmeiden túllépve megéled a bizalmat, a hitetlenségedet felváltja a hit és a tudás.

Nincs közös tánc zene nélkül. A zenébe adod magad, a zene boldoggá tesz, a zenébe beleolvadsz, a zene kiteljesít. Mindkettőtöket. És a zene által érkeztek meg egymáshoz. Hidd el, ha meghallod az első ütemeket. Segítsd abban, hogy hallja Ő is, és merjen veled együtt táncolni. A kérdés ezért csak az: Te kivel és milyen zenére táncolnál életed hátralevő részében?

Szerző: dr. Hörömpő Andrea – www.horompoandrea.hu