Féltékenység, morbus othellicus, a párkapcsolatok veszedelmes gyilkosa. Mind ismerjük az érzést, és tudjuk, hogy az sem jobb, ha ránk féltékenykednek. Sok férfit hallok arról panaszkodni, hogy barátnője ok nélkül féltékeny, és rejtély, honnan ez a megszállott gyanakvás.

Megfigyelésem, hogy éppen azoknál a pároknál üti fel a fejét a féltékenység, ahol eleve nem volt rendben sem a férfi, sem pedig a női szerepek felvállalása. Gyakran még a kapcsolat státusza is bizonytalan, vagyis még nem teljes a kötődés. Az érzelmek ugyan szárnyalnak, a kapcsolat már bimbózna, de a nő féltékenykedik.

A féltékeny férfiról most azért nem ejtek szót, mert sok esetben igazából nincs a történetben nő (hiszen már el lett ijesztve a féltékenykedéssel), vagy nem is volt nő (csupán egy illúzió, barátság esetleg plátói szerelem, amelynek az volt a szerepe, hogy elterelje a figyelmet a férfi valós, és a féltékenységnél sokkal kínzóbb karrierválságáról). Összetettebb kérdés, mit lehet tenni, ha féltékeny a nő.

Vállalj felelősséget a kapcsolatodért!

A féltékeny nőnek hiába erős a férfi iránti vonzalma, még nem ez a kapcsolat a legfontosabb számára, hanem saját igényei. Még a férfira vár, hogy ő köteleződjön el először. A felelősség áthárítása a férfira féltékenység formájában reflexszerű, emberi dolog, sokan kezdjük így. De ezt tudatosan le lehet küzdeni. Például annak tiszteletben tartásával, hogy a férfi nem kizárólag a nővel foglalkozik, hanem az Ügyéért dolgozva másoknak is figyelmet szentel.

Ne kíméld magad, ha a kapcsolatod a tét!

A féltékeny nő még nem szánta el magát arra, hogy anyait-apait beleadjon a kapcsolatba, mert még fél a csalódástól. Nem meri megmérettetni magát a megfelelő férfival, mert belül retteg, hogy sérül. A többi nő pedig potenciális veszélyforrás, akiket ellenfélnek tekint egy olyan versenyben, amelyen el sem akar elindulni, mert még nem érzi magát felkészültnek. Nincs ezzel semmi baj, mindenkinek megvan a saját érési ideje! És amikor végül magabiztosan beleáll a feladatba, többé már nem figyeli árgus szemekkel a többi nőt, nem rombolja a kapcsolatát féltékenységgel, hanem saját energiájára koncentrálva, kíméletes munkával építi azt.

Tudd, mit áldoznál a boldog párkapcsolatért!

A féltékeny nő még méricskél, mi éri meg, mi a jó neki ebben a kapcsolatban, mit kap ő a férfitól. Az sem teljesen biztos még, ő mit tudna nyújtani (hiszen ahhoz előbb meg kellene mérettetnie magát, hogy tudja, mire képes). Míg ő csak hímez-hámoz, hozzá képest más nők bizony jobban teljesítenek. A Királylány féltékenységi rohamokat rendez, az Amazon nem tud elköteleződni, és még a Hölgy is érezhet féltékenységet olykor, de azt legalább már tudja, hogy mindenkinél jobban szereti a férfit és ezzel senki sem versenyezhet. A Világszép nem féltékeny, mert tudja, hogy a férfit csak kölcsönbe kapta az élettől, és hogy a férfi nem az övé, hanem az Ügyé. Boldoggá teszi, hogy a férfit támogathatja a munkában.

A női félténység egyúttal a férfiról is sokat elmond!

Ha valóban csajozik (tehát a nő gyanakvása nem minden alap nélküli), akkor azért: hiszen önbizalmát még több nőre támaszkodva igyekszik összetartani, van még tehát hova fejlődnie. Ha pedig elfogadja a nő ok nélküli féltékenykedését, akkor azért: egészen egyszerűen, mert ha az Ügyéért dolgozna, zavarná a bizalmatlanság és hogy a nő eltereli a figyelmét, tehát igyekezne leépíteni a kapcsolatot.

Ne győzködd a nőt hűségedről!

A férfinak az életben kell helytállnia, nem nőkkel van dolga. Végül egyetlen nő lesz a társa, aki éppen amiatt választódik ki, hogy odaadó és hisz a férfiban, következésképpen nem az, aki féltékenykedik. Nem kell okot adni a féltékenyégre vagy kiprovokálni (egyeseknek még hízeleg is, ha féltékenyek rá!), a féltékeny nőt megyőzni azonban eleve hiábavaló. Menni kell tovább, folytatni a munkát! Az Ügyért fel kell végül áldozni a nem támogató kapcsolatokat.

Nyűgözd le a nőt!

Az egyetlen kiút a féltékenységből, ha a nő eljut arra a pontra, ahol a férfit mindenki másnál lenyűgözőbbnek tartja, és elkezd vele törődni, nem pedig magával vagy más nőkkel. De ehhez valóban lenyűgözőnek kell lenni, igazi férfinak, aki megdolgozik régen dédelgetett álmáért, aki nem hagyja, hogy „megvegyék kilóra” a munkahelyén, aki felvállalja magát a család, a barátok és a társadalom előtt. Aki így tesz, az többé észre sem veszi az egymásra féltékenykedő nőket, csak őt, akinek bizalom és szerelem ül a szemében.