Kávézókban, reptereken, várótermekben és más közösségi helyeken gyakran akarva akaratlanul hasonló (telefon)beszélgetéseknek vagyok fültanúja. Nők beszélgetnek édesanyjukkal, barátnőikkel, vagy másokkal, és szinte kivétel nélkül ugyanaz a téma: a nő boldogtalan, mert a férfi nem adja meg neki azt, amire vágyik – házasságot, gyereket, vagy egyszerűen a kapcsolat felvállalását mások előtt.

Nem mintha én nem folytattam volna ugyanilyen beszélgetéseket eddigi életemben, ismerem ezeknek a fájdalmát és a kilátástalanságát. A világ tele van kétségbeesett nőkkel, akik nem értik, miért nem kaphatják meg azt, ami jár nekik. „Azt, ami egyébként minden nőnek jár. És amit más nők – pedig hányszor és hányszor éppen a rossz lányok – meg is kapnak, csak pont én nem, csak éppen nekem nem jön össze: mikor lesz már végre nekem is jó?”

Távol álljon tőlem, hogy bármiféle erkölcsi magaslatról osszak tanácsokat, hiszen az én életem is tele van küzdelemmel. Ugyanakkor épp emiatt – és mert azonosulni tudtam más nők kihívásaival –, foglalkoztatni kezdtek a párkapcsolati problémák okai és megoldásai. Jelenlegi tapasztalataim szerint, a párkapcsolati nehézségek dinamikája megváltoztatható, és a rossz irányú tendenciák nem ritkán visszafordíthatóak.

Arra jutottam, hogy minél több energiát fektet a nő saját maga tökéletesítésébe, annál boldogtalanabb a párkapcsolata, már ha van. Ugyanez persze a férfira is igaz, de a nő többet tud tenni a kapcsolatért, hiszen ez az ő területe, míg a férfi a világban harcol, figyelme szükségszerűen a kapcsolaton kívülre irányul. Az illúzió, hogy a boldog párkapcsolat és a kész férfi jár a nőknek, képes romba dönteni egyébként ígéretesnek induló és csupa jó szándéktól vezérelt életeket. Honnan jön ez az illúzió? Vajon miért gondoljuk, hogy a nők különlegesek?

A lányokat születésüktől fogva kivételes figyelem és védelem övezi még azokban a kultúrákban is, ahol a feminizmus nem jutott át a hagyományos gondolkodás ingerküszöbén. Haladó vagy fundamentalista, a nőknek valahogy jár ez a figyelem. Mindegy, hogy a nyugati kultúra sokat sejtető, mély erotikumú, divatos ideáljairól vagy a Kelet hajat, arcot és karokat elkendőző misztikus szépségeiről beszélünk. A nő olyan kincs, amelyet egyes kultúrák büszkén mutogatnak, mások pedig mindenáron elrejtenek. Mi lehet ennek a különleges figyelemnek az alapja?

Az anyaság monopóliuma
Minden embernek van valakije, akinek legalábbis a puszta (biológiai) létét köszönheti. Mindez már önmagában elképesztően jelenős dolog, még ha az anyai szeretetről csupán futólag teszek is említést.

A férfiak harca a nőkért
A történelem számtalanszor tanúskodott arról, hogy a férfiak képesek háborúkat kirobbantani a nők miatt (lásd még a szép Heléna esetét a trójai herceggel), és amikor látszólag a hatalomért, földterületekért, vagy egyéb kincsekért küzdenek, akkor is a nőknek akarnak tetszelegni. Hízelgő, nem igaz?

A nők férfiakra gyakorolt hatása
Minden kislány felfedezi, hogy apját és másokat milyen könnyű levenni a lábáról egyetlen mosollyal. Később valódi utazássá válik ennek a hatalomnak a felfedezése, és jó néhányan igazi férfifalóvá válnak Amazonkorszakukban.

A női értékek elismerése természetes és jó dolog, de a túlzott ajnározás nem ugyanannyira káros-e a nők életére, mint amilyen jóleső rövid távon? Amikor a nő nem kapja meg az eddig természetesnek vélt és megszokott figyelmet, az jel. Mégpedig annak a jele, hogy az általános női erősségek mellett személyes felelősségvállalására is szükség lenne, amelyre eddig nem szánta el magát. A férfiak magukhoz mérten általában elismerik a nők különlegességét. Ez így van még azokban a kultúrákban is, ahol a nőknek látszólag nincsen önrendelkezési joguk, hiszen ők hagyományosan a férfiaktól kapnak védelmet, és cserébe nagyobb befolyásuk van a családi ügyekben.

A poligám természetű férfi számára melyik nő a különlegesebb?
Vajon az, aki a legközelebb jutott a saját maga által elképzelt tökéletességhez? Aligha. Bámulatos, mennyire különbözik a nők és a férfiak elképzelése az ideálisról. De még ha nem is különbözne, és ha ez a eszmény elérhető lenne, ki tudja, meddig tartana ez a diadal? A tökéletesség állandó fenntartása és a vetélytársak, a többi nő lepipálása akkora energiát emészt el, amekkorával sokgyermekes családokat lehet összetartani.

De ha a nő nem dolgozik a saját tökéletesedésén, akkor hogyan legyen különleges a férfi számára?
A boldog párkapcsolat szempontjából nem számít, hogy a nő elérte-e az általa vágyott tökéletességet kinézetében, karrierjében vagy éppen intellektuálisan. Aki tapasztalta már, tudja, milyen csodálatos érzés, ha pusztán önmagáért szeretik, hibáival együtt, sőt, azt is tudja, hogy a férfi is ugyanerre vágyik. Nem ördögtől való gondolat tehát a női tökéletességre szánt energiát a vágyott férfinak szentelni. Felesleges az ideális férfira várni. Ennek ellenére a világ üzenete a mai nők számára durván leegyszerűsítve annyi, hogy elegendő önelégülten ülniük a babérjaikon, mint a Szex és New York szereplői, várva a tökéletes férfit, aki mellett Született Feleségek lehetnek.

A feminizmuson előbb-utóbb túl kell lépni. Az igazi képességek nem mutatkoznak meg önmaguktól, hanem felelősségvállaláson, törődésen keresztül lesznek érezhetővé a férfi számára. Egyetlen férfi sem tökéletes, de azt pontosan érzi, ki az, aki valóban szereti. A tanácsom annak, aki nem kapja meg a vágyott férfitől, amit szeretne: mielőtt másoknak panaszkodna, mutassa ki szerelmét a férfinak, és keresse tovább annak a módját, hogy a kapcsolat működjön közöttük. A szerelem nevében, ha úgy tetszik. Igazi női felelősség, komoly munka ez!

Jordán Judit

 

Kapcsolódó kurzus: