“Ha egy reggel az ember felébred és észreveszi, hogy szívéből eltűnt a düh, eltűnt a sérelem, akkor szerintem hálás lehet… akkor a világmindenség megengedte, hogy megbocsásson.” (Feldmár András)

 

bejárt út

Munkás család sarjaként nevelkedtem-mindig a túlélésért ment a küzdelem nálunk. Apám alkoholista, anyám szenvedő alany. Mindennapos veszekedések, verekedések – folyton menekültem otthonról. 16 évesen egy terhességbe – ekkor halt meg apám. Megkönnyebbültem. A fiú azt mondta tartsuk meg, anyám azt, hogy mit szól a falu, vetessük el. A fiú hazavitt, megszültem a ma 36 éves lányomat és büszke vagyok rá. Összeházasodtunk és szültem még egy nagyszerű fiút is.

Szerelmes nem voltam, boldognak sem mondhattam magam, csináltam-tuk, mert vállaltuk. Lakás is lett, férj sokat dolgozott, szorgalmas volt, a házasélet akadozott. Aztán egy kolléganő – nem szép, nem szorgalmas, viszont italos – megmutatta a férjemnek,”mitől döglik a légy”. Én nem tudtam, ő nem vesződött velem. Dobott feleséget gyerekeket, kiszállt 8 év után, mint egy buszból. Ekkor megfogadtam, sosem veszem el másét, csak “hajadonokkal” kezdek, hogy egyedül is stabil pontja leszek a gyerekeimnek. A felelősség és túlfegyelmezettség lett a jellemzőm. Napi húsz órákat dolgoztam-mindig, ami volt. Külföld is, mindenhol remekül teljesítettem. Édesanyám sokat vállalt ekkor a gyerekeimből.

Aztán jött egy pasi és jó perspektíva voltam neki. Feleségül vett, és szültem még egy remek fiút, mert szülni akartam. Ő viszont nem akart nagyon dolgozni és a két nagyobb gyerekemet sem szívlelte. Mennie kellett. Nem volt akkora trauma, hiszen sem szerelmes, sem boldog nem voltam-viszont béke lett itthon.

Ismét beleálltam az amazon szerepbe és robotoltam, nem keveset, inkább sokat.

Két év után újabb együttélés, hét évig tartott. A háztartás működött, ám a női szerepemet átminősítettük anyaivá. Ennek is vége lett. Újabb válság – rövid, majd pasikkal gyógyítottam magam. Aztán elég lett belőle, jött a csömör… majd néhány hónap múlva egy csődőr :) …aki nem csak”úgy” akart, hanem összetartozást is. 15 évvel volt fiatalabb. Ellenálltam, toltam le magamról, de akart, nagyon. Aztán elfogadtam és szerelmes lettem belé. Tudatos alfahím, nem érdekelte a külvilág, csak mi számítottunk. A családom elfogadta, szeretnek engem.

Egyszerű, ám impulzív, élettel teli négy évet töltöttünk együtt. Számára is új volt az a mélység,amit megéltünk.

Közben a vállalkozása akadozott, igyekeztem őt támogatni – ám nem bíztam benne, befeszültem.

Lányomék ekkor nyitottak egy kis egészségközpontot és én oda tettem a bizalmam és az energiám. Ő hisztizett, bántott szavakkal, több figyelmet követelve. Rámentünk. Elküldtem, mielőtt kiszerettem belőle. Megszakadt a szívem. Meghaltam.

A gyerekeim segítettek és törődtek velem. Sosem jártam előtte ilyen mélyen. Utat engedtem mindannak, amit ötven év alatt letoltam magamba.

Még mindig szokom az új ÉNemet, aki már nyitott és képes kapcsolódni újra, bátran és figyelemmel a világ és az emberek felé. A Jóisten segítségével türelmet gyakorolok, hogy ne akarjak-csak legyek.

 

amiért itt vagyok

Az egológusok között úgy érzem,a helyemen vagyok.

Az Énakadémia és az Egológia a zsigereimben lévő értékrendet és világképet hívták elő. Azt az utat mutatják, ami járható, követhető és mindenki számára elérhető – annak, akinek igénye van a teljességre… és megengedi magának.

Ezen az úton kísérjük egymást és azokat, akik kapcsolódnak hozzánk.

 

módszer

 

elérhető

  • Pilisvörösvár – személyesen
  • telefon, email, skype

 

díjazási igény

  • személyesen: 6000 Ft / óra
  • skype vagy telefon: 2500 Ft / félóra

 

kapcsolat

  • +36305237343
  • hujzsuzsi@gmail.com

 

mentoraim

  • Karl Kati – barátnőm, aki kérdéseivel, észrevételeivel és könyveivel támogat, mindig abban és annyira, amennyi időszerű számomra.
  • Joós István és Kutas Dóra – amikor kérdésre vagy válaszra van szükségem, mindig kapok. Ez nekem fontos útmutató – mivel előttem járnak.