Türelmetlenségemről szóló tegnapi elmondásomat folytatva: igen, pontosan azért háborgok olykor kívül, mert belül. Épp ez a lényeg, hogy abszolút nem feltétel nélküli az elfogadásom, ó nem, dehogy az, hanem épp nagyon is hullámzó, küszködős, emberi. Továbbá, hogy arra jutottam az elmúlt években, hogy fontos ezt megengedjem, sőt egy ideje békém van azzal, hogy marad is így, amíg dolgom van. Sőt. Az elfogadásom azzal arányban tökéletlen, amennyire dolgom van. Pontosabban amennyire […]
Ez a tartalom csak Videótár előfizetéssel elérhető. Tudj meg többet!
Jelentkezz be a fiókodba, ha már vásároltál hozzáférést.