Az emberiség egy nagy baja szerintem a hamis próféták. Hogy túl sok van. Túl sok a rossz, hátráltató, sőt gyakran káros tanács.

Egyik oka ennek, hogy az emberek nagyobbik része szenved, és így akkora tömegek várnak figyelmet, választ, gyógyulást, sikert, iránymutatást, reményt, hogy ez könnyű üzletté lett.

Mert a szenvedő ember hiszékeny, minél rosszabbul van, annál hiszékenyebb. Mint a sivatagi szomjazó… bornak, sőt pálinkának is örül víz helyett – egy ponton túl az ember bármilyen folyadéknak örül – és a következmények katasztrofálisak. Mert függés az eredmény. Tehát épp az ellenkezője a remélt önállóságnak. Függés sőt leépülés, majd halál. Mert téves irányba megy. Mert téves irányba hajtják, a sivatag alkohol kufárai, akik bár maguk is isszák a bort, de egy árnyékos pálma alatt ülve annak hatásaival ők csak sokkal később szembesülnek.

Ezt látom. Hogy sok a rossz tanács, sőt a tanácsok többsége rossz, és így emberek tömegesen tévednek el. Amiben a dráma, hogy nem tehetnek róla. Nem csak az emberek nem, akik akár a bort is isszák, hanem a vezetők sem, akik maguk is alkoholisták. Hiszen valóban elhiszi ő is. Őszintén mondja. Tényleg ajánlja. Ha voltak is talán kétségei, akkor a saját hiánya és a prófétaság sikere látványosan eloszlatta őket, az út “igaz”, a módszer “működik”. Talán mégsem egészen biztos… de olyan racionális.

Valamikor az ókori görögökkel kezdődött ez, nem csak az alkohol, de a tömeges gondolkodás, és a francia forradalom óta a ráció korát, bódulatát, őrületét éljük, aminek a hamis – mert csak logikus, de nem igaz – próféták következménye csak.

A ráció megbukott. Vedd ezt észre!

A rációra hagyatkozás eredménye, hogy az ember minden mást kizár, és mindenki mást is, a ráció eredménye a magány – pontosan a ráció, a fejben létezés, a magamra támaszkodás, a saját nagyszerűség imádatának eredménye ez a nagy szomjazás. Mert az emberiség a fejébe, tehát magába, tehát önimádatba rekedt.

Az emberek kapcsolatot, iránymutatást várnak. Aminek a hamis próféták nem megoldása, hanem okozata csak. A próféta attól hamis, hogy ő is eltévedt. Amit onnan lehet tudni, ahogy él, hogy maga sem jut tovább, nem halad az ügy, kapcsolata nincsen, cselekvésben megrekedt, nem jár példával elöl, nem épít valamit, tehát nem boldog csak tanít, mégpedig nem is akármit… hanem könnyű utat ígér. Könnyűt és egyszerűt.

Fizess és minden jó lesz, meditálj, imádkozz, operálj, akarj, higgy! … könnyű és egyszerű, de NEM működik.

Mert boldoggá a munka tesz, mert csakis a munka, tehát az elfoglalt hasznos hely, a kapcsolódás vezethetett boldogságra. Jót és jól. A munkának célja kell legyen, hogy jó lehessen, és a hamis próféta pontosan ezt az egyet nem ad. Csak gondolatokat és gyakorlatokat. Itt és most. Világi, elérhető, földi célt nem, pedig az embernek haladnia kell, hogy boldog – sikeres, gyógyult, házas, családos – lehessen.

A hamis próféta maga is eltévedt, és tényleg “nem tehet róla”, hogy félrevezet, mert őszintén hisz abban, amit tanít. Az ezotéria, a vallás, a terápia, a filozófia, a tudomány megszállottai tömegével akadnak a saját útjukon el, amire jó “megoldás” prófétává lenni, maguk miatt, mert így, ha mások is fordulnak hozzám, akkor úgy tűnik, hogy mégis (hátha) jó az irány. Miközben nem halad. Csak akar. A téves irányba akar és erőlködik, mert még nem ismer jobbat. Ami a gyenge pontja.

A hamis próféta egy nagy réme, hogy az ember az igaz(abb)ságra automatikusan és ellenállhatatlanul ráismer, mert zsigerileg érzi, ha egy másik tanács, új irány jobb, nyugodtabb, erős, és ez az egyetlen mód, ahogy a világ eme nagy baján változtatni lehet. Jobb tanáccsal. A vezetőknek kellenek jobb vezetők, akik eztán a jobb tanácsot tudják az emberek felé csatornázni.

A hamis próféták egyetlen megoldása a jobb próféták.

Hogy kiállnak. Nos? Szólj, ha ez megérint! Nekem. Sőt… Gyere és kapcsolódj!

Nem az aratás urát kell kérni, hogy munkásokat küldjön, dehogy, hanem észrevenni, hogy mennyien vagyunk itt, hogy milyen elképesztően hatalmas a hiány, hogy IGENIS VAN MIT ADJ. Bele kell a szolgálatba állni. Előbb vagy utóbb, de biztos.

A világnak igazságra van szüksége, és semmi nem igazabb, mint a tapasztalat.

Elképesztően fontos ez napjainkban, hogy a valódi igazság nem a próféták, guruk, orvosok, papok elméleti privilégiuma, hanem MINDEN ember folyamatos gyakorlati tapasztalata.

Az egy nagy kérdés mutatni merni, magunkat. Aminek a nehézsége, hogy bár az irány a szépség és a jóság, de nem tartunk ott, hanem itt és most még tökéletletesedés van, tehát az igazság valódi lakhelye az emberi tökéletlenség. Nem a pózok, nem a gondolatok, nem az okoskodás, hanem a valódi saját élmény, felvállalt emberség. EZT tudod-e adni, amiben bizonyosan vagyunk még esendők is, tehát tökéletlenek, mind, hogy ezzel mikor tudunk végre kiállni az egyetlen nagy kérdés?!

Segítünk, ha ez megérint, csak lépj – várunk!

A hamis próféták egyedüli megoldása az őszinte, igaz, tökéletlen emberek kiállása. Hamarosan. Most. Egyre nagyon számban… Az embereknek víz kell, és Nálad VAN. Sőt. Forrás vagy. Az emberségét őszintén vállaló ember mind az.

Barátsággal,
Joós István

One Comment

  1. Teljesen igazad van

    Válasz

Hozzászólások