Párkapcsolati válságok kulcsa a Férfi

A Nő ügye, alkotása, munkája a férfi, sok szó esett már erről. Lehetnek más tevékenységek, persze, ha befér, de minden más csak hobbi, a prioritás nem lehet kérdés.

Másrészt a férfi munkája, alkotása, szolgálata az Ügy, aminek képviselője, a közösség, funkciója szerint hobbi itt is lehet. De a prioritás itt sem kérdés, a kulcs mindkét esetben az elköteleződés, kívül, mint belül, egyszerre. A férfi, míg magát oda nem adja, amíg el nem köteleződik, amíg Ügyet nem választ, addig nem lehet közössége, tehát harca, tehát helye, tehát funkciója, tehát értéke, tehát társa sem. Mert addig nincs a Társnak Helye, benne nincs, mert addig magát nem érzi értékesnek, tehát nincs mit megosszon, nincs hová beengedjen, nem férfi. Ezért, hogy a párkapcsolati válságok megoldása a férfi. Kibontakozása, önfelvállalás, a férfi az ügy és a közösség irányában kell tovább Lépjen, elköteleződni, magát felvállalni. Jobban. Ügye és funkciója szerint, alázattal, hogy benne a tér, a Nő Helye táguljon és így a párkapcsolat mélyülhessen.

A Férfi Útja az önfelvállalás.

A Nő más, a nőnek a párkapcsolat, a férfi az ügye, tehát ő közvetlenül a férfin dolgozik. Ez a munkája, eszközei pedig a bizalom, a kockázatvállalás, az elköteleződés, a szolgálat, hogy ez működjék. Ő Istent kell beengedje magába, amint a Férfi a Nőt. Ez is Egy aktus, a Nő szolgálva, a férfi által, a vele való kapcsolódása által tapasztalhatja Istent, odaadásával arányban, amint a Férfi a Közösségben. Ezért tehát, hogy a nőt elsősorban a párkapcsolata formálja, mert neki az a munkája, tehát a kockázata, tehát a Harca, tehát az iskolája is.

A férfit ezzel szemben a világ, a közösség, a többi férfi formálja, akikkel az életét együtt kockáztatja, mert neki a munkája az, a közös ügy, a közös ég. Ez van, kapcsolódás, tehát szolgálat, tehát önkéntes alárendelődés, tehát a férfi esetében Közösség, a nő esetében Férfi nélkül minden csak elmélet marad, tehát okoskodás, tehát önbecsapás, tehát hiszti. Csinálni kell.

Férfiként és Nőként egyaránt.

Megadni magam, oda, aki lelkesít, ahol érzem, ahol látom. Ez a mélypont történése, az átváltás, a Fény a sötétségben, a kivezető út, az új születés, az irracionális lépés. Megadni magam, ami az elköteleződés, ami felelősségvállalás, ami az odaadás, ami a szolgálat, ami az alkotás, ami az öröm. Magam a nagyobb részeként érteni jó, de kapcsolódni csakis egymáson keresztül tudunk. Mind Egy, tehát rész-egész viszonyban vagyunk. Mind. Én. Nincs más út.

Kit szolgálsz? Dönteni kell. Őszinte önfelvállalás, nem engedni a kísértéseknek, nem megalkudni, segítség van, de csakis a döntés után. A férfinek Isten az irány, a nő pedig Csatorna a forráshoz  – a nőnek Isten a forrás, és a férfi csatorna az Irányhoz.

Joós István, 2012. december 14.