Félelem és Hála Egy

szerkesztőség szerkesztőség on október 10, 2017

Dejó, most vettem észre két oldal… egy érme… és csak a nézőponton múlik, hogy melyiknek látom. Ez az érzelmek érme… Érzelmek… Bármit Ér, érezni, ér vállalni.

Bármit… sőt… csak így nézhetek rá, ha vállalom előbb, a feldolgozás elzárva nem lehetséges, és nincs is mit szégyellni, hiszen az ÉRme Egy, mindenkiben félelem és hála. A két lap, mindenkiben oldalt, a perem felől pedig bizalom áll rajta, érme anyaga a Szeretet. Másrészt épp ezért kihívás beszélni róla, mert tűnhet ellentmondásnak. Ezért van az, hogy hol innen, hol onnan szólok róla, a Lépés, tehát az érme megfordítása csak a nehézség Mélypontján áthaladva lehetséges, a perem a Bizalom… a folyamat olyan, mint ahogy járni tanulunk… emelem a lábam, de ösztönösen félek, hiszen egyensúlyvesztés, kockázatos, picit sem tűnik jó ötletnek… de mégis… fáradok, ingok, egyre nehezebb a változatlanság – míg végül kilépek… az ingás, a bizonytalanság, a nehézség, amin át a lépés megvalósul… sőt, ami nélkül nincs lépés, hiszen állnék szép nyugodtan a “Biztonságban” az idők végezetéig, ha nem lennének külső hatások.

Válságok, amik ingatnak – és vágyak, amik vonzanak, amik felé közeledni szeretnék… ezért jó, hogy a Világ Kísért, új hatások… folyamatosan… Ebből indul a Lépés. Mindegy, hogy válság, vagy vágy, impulzus érkezik először… mutatja, hogy lépni időszerű…  a gyakorlatban ez úgy jelentkezik, hogy valami már nem jó és másrészt valami más pedig új, és lelkesít… miközben plusz még FÉLEK is a változástól a HÁROM együtt, míg végül (több vagy kevesebb szenvedés után – idővel egyre kevesebb) nincs más lehetőségem, mint belenézek abba, ami visszatart, ami a nehézség, amitől Félek… ha ezt megteszem, csak egy dolgot találhatok: talán nincs is mitől… majd egy ponton nem bírom tovább a szenvedést, az ingást, és lépek és akkor a tapasztalat érkezik, hogy valóban nem volt mitől… és ekkor születik a HÁLA.

Eleinte utólag születik… mert eleinte a kihívásra, tehát a bizonytalanságra ellenkezve nézek, NEHÉZSÉG, ami félelmetes… de idővel, tehát egy csomó válság után, tehát egy csomó tapasztalás után már látom, hogy ez jó, nekem jó, a folyamat jó, értem van. És akkor már úgy nézek arra, ami korábban válság és félelmetes volt, hogy dejó, már megint! Izgalmas új kihívás, amiért HÁLÁS vagyok… és amikor ez, tehát a HÁLA megszületik, akkor ez egész folyamat exponenciálisan gyorsulni kezd, a tegnap írtak miatt, vonzom és ez az egész csak nézőponton múlik. Amihez tanulunk, mert tapasztalunk, folyamatosan, míg aztán eljön a nap, amikor már örömmel futok, amikor tehát már a járás és a futás a természetes és totális biztonság és stabilitás. Hiszen klasszul futok már, mert megtanultam, de ugyanez a régi nézőpontból, tehát a két lábon állok nézőpontjából, vagy, sőt, a földön ülők nézőpontjából brutálisan félelmetes, sőt, elképzelhetetlen… és mégis… elérhető mindannyiunknak szaladjunk hát futók, Mi… Ég és Föld között.

Joós István, 2012. október 12.

Kapcsolódó élmények:

Hozzászólások