A Férfi dolga szülni

szerkesztőség szerkesztőség on október 27, 2017

Az érett gyümölcs lehullik, ez a Rend. Magától pici fájdalom, pici ellenállás még van, érzem, de a gravitáció, tehát az időszerűség már nagyobb, jelen lenni a dolgom. Ennyi. Jelen. Tehát cél nélkül.

Tehát nem akarni a szülést, a gyermeket, csak megadni magam, figyelemmel, elfogadni, átengedni. Lenni. Tehát készen, tehát készültségben, és segíteni, ha és ahol van mit. Megtenni, ami tőlem telik, verdesni a szárnyaimmal, lépni, öntudatosan, bátran, de a vihar végtelen nagyobbságát tudva. Alázattal s a szél alám nyúl, mindig, a felszálló áramlat. Jelen lenni, nem sürgetni, nem is ellenkezni. Bízni és ki képes rá, persze, tehát megengedni, vállalni ezt is, a kilengéseket, a félelmet, a türelmetlenséget, az Embert, aki vagyok, ennyi a dolgom. Ember vagyok, aki atya és anya, sőt bába is egyben. Az időszerű pedig születik, hagyni és segíteni ennyi. Bár nem értem, és mégis felvállalni, erő feszíteni, kitartani és legfőképp:

NEM megijedni.

Basszus, nekem ez a legnehezebb, napi szinten nehéz, mert valószínűtlenül nagy, mert szinte széjjel repeszt, annyira feszít, és hiába látom a feje búbját még tép, még marcangol, most jön a válla. Félek, hogy bírom-e, hogy táplálni tudom-e, hogy jó apa leszek-e, és olyan abszurdan magányos is ez az egész, mert senki nem ért, és nem is várhatom, hogy értsenek. Metszeteket, igen, de nem az egészet, sőt, támadnak, sőt, háborúznak, érdek érvényesíteni próbálnak és én látom és értem ezt. Tudom, hogy nem tehetnek mást, hogy a Rend kemény, hogy magam megadni nehéz, hogy a bizalomtól, születőben lévő új maguktól félnek ők is. Tudom és azt is, hogy jól van így minden, hogy rend van, hogy az érzések mutatják az időszerűséget, hogy nem szabad megalkudnom. Bízom, mert folyamatosan tapasztalom és mégis, félek is, néha rettegek, még mindig és jó most leírni ezt, emlékezni, magam emlékeztetni. Hogy a szülés igenis fáj – hogy nem szülés, ami nem, hogy ki fog férni, hogy meg tudom adni neki, amit meg kell adjak, biztos. Nem most és nem itt születne, ha nem így lenne.

… és azt is TUDOM, hogy ez Férfi téma.

A gyermekeket, az anyagit, a biológiait a Nők – az Újat, a szellemit, az Ügyet a Férfiak szülik. Ez van, és csodás boldogság tölti be a világot, amint a helyünkre állunk, a férfi munkája a közösség, az ügy, egyedi Funkciója szerint, a Megújítás – a Nő munkája a Férfi igen, a szülő Férfi, mert ennek van ideje, a Férfiak születése zajlik, ami egyben a világ megújulása, de ez nem megy nélkületek lányok sőt. Ti is csak így születhettek, nővé, csak így találhattok boldogságot. Fiút kell választani, 20, 30, 40, 50 éves, a kor mindegy…

…Nincs kész!

És beleállni, segíteni a férfit szülni, a pár-kapcsolatoknak vége – egység az Út. A lényem középpontja a Nő, benne Isten, s együtt állunk a kisközösségben, ami a nagyobban, ami a világban, ami, megint Isten. Rész-egész viszony, mely bizalmon, tehát megadáson alapszik, a rettegő egó számára brutálisan hierarchikus, tehát félelmetes. de nem lehet más.

Joós István, 2013. január 9.

Ehhez nyújtunk segítséget kapcsolódó élményeinkkel:

Hozzászólások