Az Ügy, az Irány és a Társ Egy

szerkesztőség szerkesztőség on szeptember 12, 2017

Hogy melyik van előbb, Nő vagy az Ország, évek óta töprengek ezen. És megvan. Képtelen vagyok hinni magamban. Tehát a Nő van előbb. Az ő Hitével arányban vagyok bármire képes, nélküle bukdácsolok, talán elindulnak, de félbemaradnak, makettek csak a projektek, majdnem, de nem egészen, szinte minden körülöttem.

Érdekes ez. Hogy a férfi juthat bölcsességre magában. A sűrű sötét erdő adománya, a tévelygésé, a megadásé, kapcsolódhat a renddel, láthatja az igazságot, ami van, egyre tisztábban, csatornázhatja is, de megvalósítani, jól megvalósítani, a makett léptéken túllépni, Igazit építeni a nő nélkül képtelen. Hmm. A bölcsesség arcai. Az irány, a rend bölcsessége a férfinál, van, a teremtő, a legyen, az időszerű holnap türelmetlen bölcsessége, Zeusz, de a hogyan, a jót hogyan jól, az itt és most hogyan, tehát az anyag, az élet, az önfenntartás nyugodt, itt és most harmonikus tudása a nőnél, Héra. Csudába is. Basszus. Nőt kell válasszak, különben évek telhetnek még a bölcsesség kiherélt tétlenségében. Fenébe is.

Nő a Válasz.

Aki főállásban hisz, bennem, és én bármire képes vagyok. Fene egy meg. Nem lehet bárki, sem sokak, az olvasók, a munkatársak, az alkalmi kapcsolódások hitéből továbblépni lehetetlen. Nem tudok. Mert torz viszonyokat, hullámzó állapotokat, állandó belső kitettséget, rendezetlenséget, nyugtalanságot eredményez. Mint egy televízió, aki hol ide, hol oda dugja be magát, folyamatos, nyugodt, sokaknak értékes adás, valódi építkezés így lehetetlen. Hanem egy Kapcsolat, egy Nő, akinek az Ügye és Helye ez. Szép, tehát vonz, tehát akarom és okos, tehát ért, tehát hisz bennem. Ennyi. Nő, aki lát. Csak így van továbblépés. A Nő Hitével, tehát erejével arányban, igen, az egész világon Igazítok akár, szó szerint, valódi világjobbításra képes a Férfi az alapján, amit a terepasztalon, makettként kitapasztalt. Hmm. Bölcsesség. A Férfi Bölcsessége és a Nő Hite arányban kell álljon.

Basszusz, basszus, basszus.

Valóban mindennél fontosabb a párválasztás, igaza az ősi rendszereknek. Mert a Férfi nem tud hinni magában. Az arrogáns kis királyfi még igen, aki apuka fele országát megkapta, vagy véletlen aranybányára bukkant, mint én is annak idején. Az még tud, magában hinni, mert az önimádat alapján áll, ahogy én is annak idején. Sikeres voltam, mert fel sem merült bennem a kudarc. Hiszen tökéletes vagyok, nekem jár. De ez nem Férfi. Volt. Hanem csak öntörvényű egoista pöcs, aki voltam, és aki bele is buktam, szükségszerűen és irgalmatlanul. Férfi ezzel szemben, akinek Ügye van. Aki jobbít, bármilyen pici dologban is, de jobbít a világon, nagyobb jót szolgál. A királyfi még nem ez, nem érti, magának akar, bizonyít, apja ellen feszül, kompenzál, frusztrált, ami által tapasztalja magát, igen, értékes korszak, de még nem az országépítés. Ahhoz túl kell lépjen, önmagán, az önös céljain, hogy ország legyen, amihez legtöbbünknek be kell csapódni. Csőd, baleset, rák. Mindegy. Feszít a világ, okkal feszít, kívülről feszít, rájössz-e, hogy belül a megoldás, hogy nagyobb a dolgod. Szó szerint. Ez a Férfi útja, a nagyobb, ami a mélypont, a totális kilátástalanság ajándéka. Az Irány, ami az Ügy.

Csakhogy a becsapódás a Hitet tépázza meg.

Hogy képes vagyok-e rá. Megvan az ügy, érzem, a helyemet is egyre jobban, de meg tudom-e valósítani. Mert a bukás fájt. Ritka a férfi, akit a bukás ne kondicionálna óvatosságra, hiszen megütöttem magam, keményen, a korábbi arrogancia kétségtelensége ugyanúgy többé nem jön vissza. Félek. Én. Itt és Most. Ami a Lényeg. Az Ajándék. Mert ettől tudok immár kapcsolódásban működni, becsapódás után már csakis így tudok, ezért fogadom be az Ügyet, mert már nem képzelem, hogy én tudok mindent, és ugyanekkor nyílik a nőkkel való valódi kapcsolódás lehetősége is meg. Mert szükségem van rá. Most először van szükségem rá, amíg magam Istennek gondoltam, addig nem volt. Addig csak birtoktárgy, rabszolga, díszlet volt a nő. Mármint a hisztis királylány, nekem, a hisztis trónörökösnek. De belebuktam az arroganciába, és a Hitem, a kételkedésnélküliségem soha többé nem tud, egyenlőre nem tud visszaállni. A Nő nélkül nem. Kell a Nő.

Joós István, 2013. december 14.

 

Kapcsolódó ajánlás:

Hozzászólások