Az Ügy, az Irány és a Társ Egy – második rész

szerkesztőség szerkesztőség on szeptember 15, 2017

De belebuktam az arroganciába, és a Hitem, a kételkedésnélküliségem soha többé nem tud, egyenlőre nem tud visszaállni. A Nő nélkül nem. Kell a Nő. Most először kell, és most először tudom értékelni Őt, mert most először tapasztalom az értékét annak, amit Tőle kapok.

A tanácsokat és a hitet. Hmm. Önerőből az erdőből épp, hogy kijövök, egyenes tartással, tiszta tekintettel, igen, így érkezem a Nő elé, az Udvarba, de a Próbákat már teljesen kizárt, hogy egyedül, a Nő itt és most tanácsai és a hite ereje nélkül kiálljam. Kell a nő. A hit, a segítség. Immár országot, tehát a néhai aranybányánál nagyságrendekkel komolyabbat és nagyobbat és értékesebbet építünk, de a dolgát a férfi csak nő segítségével tudja elvégezni.

A Nő, aki az irány.

Érdekes ez basszus, hogy a kettő egy. Nehéz felfogni, és mégis. Egy érme két oldala a társ és az ügy, mert az ügy abszolút meghatározza a nőt is. Mert a nő ügyben álló férfit választ, tehát a férfi ügy nélkül nem is értelmezhető. Csudába is. A férfi mivoltom lényege az ügy, a helyem az ügyben. Ettől Férfi a férfi. Sok szó esett erről, hogy a nő sosem csak vonzó hímet választ. A hisztis királylány még igen, de a nő már ügyben álló férfit. Látja bennem. Ügyben a helyén álló, abban növekvő Férfit. Ami szintén egy. Férfi és az ügy, a nő számára, amint a Nő és az Ügy a Férfinek. Jó ezt tudni. Hogy tehát van a világban nő, aki számára a férfi, tehát az eszköz az ügyben, tehát a férfi, a társ az, akivé én növekszem. Van. Nő. Az ügyhöz és hozzám méretezett hittel.

Van.

És felé tartok, amikor az ügyön dolgozom, csiszolom, értelmezem azt, az ügyet, ami által haladok tehát, az ügy kibontásában haladok, aminek a híre hetedhét országon át ért el. Engem. Ügyként jelent meg nekem, a sötét erdő mélyén, a legsötétebb nap legsötétebb pillanatában A fénysugár, ügyként értelmeztem, pedig Irány, és nő. Ugyanaz a három. Basszus. A mesékben Szépségnek hívják, Világszép Királykisasszony, ami egylényegű az üggyel, és vár. Engem vár. Hogy oda megérkezzem. amihez ki kell bontsam. Az ügyet, a szépséget. A sötétségben még távoli fényforrás volt, közeledve hegynek látszik, még közelebbről vár és királyi udvar, megérkezve Nő, aki a társ. Aki egyáltalán nem jöhet elém. Egyetlen lépést. Sem. Jöhet. Elém. Basszus.

Nekem kell kibontani.

Megérteni, hogy mi is az ügy, a funkcióm benne, a dolgom, és amint megvan, egyben a társat is kibontottam. Belső folyamat, ez az egész, csudába is, és a külső munka, az ország már a Közös eredmény, egyedül ezért nem megy. De jó. Csakis rajtam múlik. Stabilitás és kitartás. Folyamatos munka. Az irányban stabilan haladni, nap nap után, lépésről lépésre, dolgozni, tenni, tapasztalásban, csinálásban, kibontásban lenni. Az ügyet tapasztalva, kísérletezve, haladva értem meg. És nem baj, hogy terepasztalon játszom, léptéket vált, azonnal vált léptéket, amint megvan, amint összerakom, amint valóban jó; és a hit, tehát a Nő, a Társ is akkor, ugyanakkor érkezik majd. De szép. Az Irányban haladni, belül, a modell kibontása a dolgom, és a nő, a társ témáján soha nem aggódni. Csakis így érkezhetek az udvarba be. Basszus, basszus, basszus. Amíg a Férfi útközben kocsmákban keresgél, amíg düledező viskókba fehér lovagnak álcázva kéjeleg, míg elvenni vagy vásárolni próbálja, amiből igazit nem lehet, az önsajnálat önkényeztető mocskában míg hempereg, addig bizonyosan nem érkezhet meg. Mármint fontos és értékes a tapasztalás, szabad, sőt, át kell menni mindezeken, kell, mindenen, ami vágy, de önmagukba visszatérő körök, amiknek a lényege végül csak ennyi. Megtapasztalni, hogy így nem lehet.k Kívül nem megtalálható. Hanem csakis belül, mert

az Ügy, az Irány és a Társ Egy.

Irányra tartani tehát és abban kitartani. Stabil erőfeszítés, vezet stabil társhoz, aminek stabil ország az eredménye. Egy Irány, Egy Ügy, Egy Társ. Eredmény. Mégsem a nő van tehát előbb, egészen elképesztő ez. Az önfelvállalás, az írás, ahogy ide most eljutottam. Ajánlom. Amikor leültem még annak örültem, hogy végre megértettem, hogy a nő hite az első, hogy nélküle nem megy, hogy itt akadok. Pedig nem. Hanem mindez egy, amin dolgozni hatalmamban áll, sőt, amin csakis magamban dolgozhatok, lépésről lépésre, ahogy kibontom úgy tisztul körülöttem is, a kép, a világ, a rend; és ezért akad, csakis miattam akad ma még sok minden, amiknek azonban nem kívül, hanem csakis belül van megoldása. Az ügy tisztázása a feladat. Tapasztalva. Szövetségesekkel. Játékosan. Belső lépések. Stabilitás csakis ezek által lehetséges, mert így, az ügy tisztázása által válok láthatóvá, én, aki vagyok, akit a funkcióm határoz meg; így érkezem tehát végül a valóságos, a kívül megnyilvánuló udvarba, az engem váró királylányhoz el, és ezután építünk országot.

Joós István, 2013. december 14.

 

Kapcsolódó ajánlás:

Hozzászólások