Sok nőtől hallom, hogy a gyermek olyan közös kapocs, ami összetart, örökké, ami miatt mindig is köze lesz egy férfihoz, mert a gyermekek apja ő, és ő is marad.

Szerintem ez nincs így. Szerintem a pici gyermek a nő része, és ha a nő társa, a férfi változik, ha tehát a férfi egy nőt befogad, akkor mindenestül fogadja őt be, tehát a gyermekekkel együtt. Mert a nő meg a férfi része, aki pedig egy közösségben áll, és így tovább, tehát a gyermek, aki a nő része automatikusan válik a férfi részévél is. Nem lehet másképp, azaz lehet, de nem működik másképp.

Az egység, annak az ereje a legfontosabb, és ez nem engedi, hogy a nőnek egyéb ügye legyen. Más férfival közös. El kell tehát vágni. Igen, a tartásdíjat is, amint új férfi érkezik. Onnantól ő az Apa.

Másrészt. Persze. Hogy az apa marad, és az anya, a nő változik, az is lehet, bár ritkább, amikor már nagyobb a gyermek, hogy a férfival marad, és oda érkezik új nő, aki innentől az anya, pedig nem tőle születtek. Igen, tudom, hogy ez kemény, és azt is, hogy olyan erősnek tűnik a biológiai ok. De nem az. Nem szabad az maradjon. Az embernek felül kell tudjon emelkedni. A gyermek miatt is, a gyermeknek Apa és Anya kell. Egy. Aki jól van. Világos példa. Rend. Felelősségünk ez, mert a zavaros viszonyok neki sem jók, még ha, igen, nehéz is az átállás. És persze, hogy dönt majd, amikor felnő. A szüleiről is. Majd. De kiskorában ebben nincs választása.

Joós István, 2013. október 19.

 

Kapcsolódó élmények:

Hozzászólások