Ott leszünk legerősebbek, ahol eltörünk

szerkesztőség szerkesztőség on augusztus 22, 2017

Mint a nád. Mint Péter. Háromszor tagadott, majd soha többé. Kősziklává lett.

A személyes út, a kereszt sajátossága ez. Hogy előbb bukom. Majd rettegek attól, amiben buktam, majd fáj és szenvedek, míg végül fel nem vállalom. Míg ki nem állok. Őszintén, és onnantól: erő. Van. Biztos Alap. Épp mert tapasztaltam.

Mert buktam.

Mert belenéztem a tükörbe.

Mert fájt, és így biztos, hogy úgy soha többé nem csinálom.

Másrészt ma Júdás napja van. Ő nem tagadott, hanem elárult. Nem eltört, hanem szétszakadt. Nem tudta feldolgozni. Meghalt. Megölte magát. Bennem vannak. Mind. Az összes szereplő. A fény, az árnyék, és a sötétség is, és szabad a választás. A választás csak rajtam múlik. Test, lélek, szellem. Vágyak. Félelmek. Odaadás.

Júdás. Péter. Jézus. Hernyó. Báb. Pillangó. Ki irányít? Talán az egy kérdés. Hogy kit követek. Hogy elpusztítom, emésztem, vagy keresztem vállalva áldozom magam, különállóságom tévedését. Szabad. Bármit szabad. És talán ez sem kérdés. Hiszen minden hernyó pillangó.

A lényege folytán az. Fény Van. Csak. A Világ Fény. Az idő pedig “csak” válság.

Joós István, 2012. április 4.

Hozzászólások