Van vagy nincs. Bennem. Ha bennem van, tudom adni másnak is. Ha nincs, nem. A nyugodt érzés, ez a nyugodt erős érzés vezet, a nyugalmam van benne érzés, így hívom amikor egyszerűen tudom.

Nem értem, egyáltalán, és nem rájöttem. Nem, nem ráció, soha semmire nem jöttem rá. Hiszen mindig tudtam mindennek az ellenkezőjét is bizonyítani, viszont van, hogy tudom. Tudom, mert érzem a nyugalmat, az erőt, hogy így van, hogy Ő az, hogy ezt kell tegyem. És bízom és cselekszem, pontosabban: teret adok, játékosan annak, amit érzek, még pontosabban hű vagyok az érzéshez. Tehát önfelvállalok játékosan, de felelősen, lépek, néha állok, picit vetődöm, úszom, repülök, siklom bizalommal és kitartással. Két láb, két kéz, két szárny, valójában sínpár; annak, aki figyel, aki mer a vágy vadon félelmein túllátni, bizalmat adni. Ez minden. Minden Ez.

Viszont nem könnyű.

Fontosnak érzem ezt is, vállalni, nekem még nem az, vitázom, okoskodom, türelmetlenkedem, ellenállok. Sokszor nehezítek igen, és gyakran vagyok hitetlen is, és bizalmatlan is. Ezért írok erről, nyilván, persze viszont egyre gyakoribb élményem a csoda is, amikor odaadom magam, ami kihívás nekem, ma még. Elfogadni a Helyem, megadni magam, mert még jócskán van büszkeség és félelmetes szembenézni a vágyaimmal, nem elzárni őket. Szemükbe nézni, vállalni, tapasztalni, mélyebbre menni; mert igen, több témában még buknom kell. Vetődni, hogy felhajtóerő legyen, mert a vágyaim még kötnek, pózolhatok abban, hogy meghaladtam őket, de nem igaz. Fel kell tárjam, amit nem szelídítettem még meg, még van és nem átugorható. Nem könnyű a bizalom, de végtelenül hálás, nő bennem a hála, hogy itt lehetek.

Igen, hogy kószálhatok a vadonban, tapasztalhatok, írhatok, hogy változik a táj, hogy tehát haladok.

Joós István, 2012. július 24.

 

Kapcsolódó ajánlás:

 

Hozzászólások