Annak vagyok ura, amiben örömöm lelem és csak annak, mert az öröm mutatja a dolgom, tehetségem, helyem, funkcióm.

Fát gyümölcséről. Ami könnyű és örömteli, ott egészen egyedi, csodás tehetségem van, mindig is volt.Ezért nehéz észrevenni, számomra, mert a homokozó óta csinálom, mert azt hittem, természetes; azt hittem, mindenki más is képes rá. Holott épp nem, így csak én, ami a legkönnyebb, a legnagyobb öröm az a legnagyobb tehetségem. Így csak nekem megy, ami nem jelenti, hogy ne tudnék benne fejlődni, persze, hogy tudok, persze, érdemes gyakoroljak, folyamatosan növekedhetem benne – de az alap az, ami könnyen megy, ami játékosan, amit szeretek.

Mernem kell tehát az érzéseimre hallgatni, ebben is.

Nem kell, értsem, nem kell, tudjam, hogy hogyan élek majd meg belőle, csinálnom kell, belevágni, mert nem lehet előre összerakni. Én nem tudtam, Viszont folyamatosan bontakozik ki, a megélhetés része is, amióta csinálom. Mégpedig nem úgy, hogy elkezdek aggódni, és egyszer csak pénzt kérek. Ellenkezőleg, úgy épp nem, viszont pénzt és ajándékokat adnak emberek, amikor a legkönnyedebb vagyok, a leggondtalanabb. Derült égből, azért, amit örömmel csinálok, meseszerű, én például mostanában beszélgetés és előadás után kapok pénzt emberektől. Nem tudtam előre összerakni, sose gondoltam volna, és nem történt, amikor átmenetileg erőltetni próbáltam, viszont jönnek és hívnak, amikor csak játszom.

Kövesd hát az örömöd, merd, vállald, éld, alkosd!

És igen, fogadj el pénzt, ha valaki adni akar. És igen, ha páran már adtak, akkor vedd észre a mintát, és teremts kereteket annak, hogy hasonló módon mások is kaphassanak értéket Tőled. Hiszen más különben nem adtak volna pénzt, olyan ez, mint egy gyümölcsfa, magam sem tudtam, hogy az vagyok. Aztán elkezdtek emberek érkezni, és szakítani a termésből, ízlett nekik. Egyszer csak valaki pénzt adott az alma után és ebből már tudhatom, hogy érett az alma, amikor is tehát már szabad kiállni vele, szabad kínálni, szabad pénzt elfogadni. Sőt, akár árat meghatározni is, nyugodtan, bátran, öntudatosan, nincs miért aggódj. Hiszen abban, amiben Te örömödet leled épp így senki más nem jó.

Nos? Figyelj!

Ami lelkesít az az Ügy, a Hol, tehát a Kikkel, az a Közösség – az ÖRÖM a személyes funkció, a Mit. Hajrá!

Joós István, 2012. július 18.

 

Kapcsolódó ajánlás:

Hozzászólások