A férfi agresszív, volt erről szó, akkor most tovább: nem Rád mérges. Egyáltalán. Sosem. Hanem méreg van benne. Ezért a düh, az indulat, a gyilkos szavak, az agresszió.

Mert bennem van. Méreg. A helyes reakció? Meg és átengedni. Konkrétan. Földelni, mint a villámhárító, beleállni a viharba, minél korábban, lehetőleg még kitörés előtt elkapni, amint észleled. Hogy ez kemény? Igen. Nagyon. Sőt. Brutálisan. Késői fázisban, tehát, ha nem azonnal reagálsz, tehát amikor már dühöng, szinte lehetetlen, de ha a nő jól figyel, és már az elején ott, jelen van, akkor működik. Saját élményem is. Hogy a nő képes le és elvezetni a düh feszültségét, pusztán csak jelenlét, érintés, néhány szó által, ami azonban egészen hősies bátorságot követel tőle meg. Készületlent, tehát máshova figyelőt, tehát épp magával foglalkozót a férfi düh viharának első kis villanása is képes a lábáról dönteni, aminek eredménye, hogy zár, sőt, védekezik, aminek eredménye, hogy a Férfi kétfrontos háborúban találja magát. Kinn eleve volt valami feszülés, és most akitől megértést, segítséget, elfogadást remélt is ellene fordul, nyilván nem, de ő a közömbösséget, a kívülmaradást így éli meg. Hmm.

Szabadesés élmény.

Mintha kiállna belőlem a Nő ilyenkor. Olyan ez. Mintha ütés érné az almát, akinek a külső része én, a Férfi vagyok, belül pedig a magház a Nő, és az ütés a belső, a magház irányába tudna, próbál levezetődni, automatikusan terjed arra, hiszen az egészet érinti, és a fához is a magház közepe, a szár által kapcsolódunk. Úgy tudná az ütést az alma kilengeni, de ehelyett a magház közli, hogy ő ebből köszöni nem kér, oldjam meg magam, tehát kilép. Vihar körülöttem, és a magház is kiszakad, semmi nem tart, basszus, Zuhanok. Az élmény. Elhagyatottság, félelem, konkrét rettegés. Ilyen a magház nélküli alma. Hogy az előbb még bennem volt, és most meg kilépett, és közben mélyen legbelül van az az érzet is, hogy ez helytelen, ezt nem teheti. Mármint igen, de csak egyszer. Hogy akkor menjen. Ha a válság pillanataiban nem tud megtartani, ha meg sem próbál, megfutamodik, kizár, akkor menjen. Mert akkor nem kész rám, mert nincsen olyan választás, hogy most itt hagy, aztán majd visszalép belém, amikor újra nyugodt vagyok. Egyszerűen nincs. Választ vagy sem, Van vagy nincs.

A magház nem lépegethet ki és be.

Miközben másrészt értem én, hogy ő teljesnek, kereknek, önmaga urának érzi magát, hogy ezért várja tőlem is ezt el; de fogadja el, hogy az én középpontomban Ő van, hogy nekem nélküle Nem megy, hogy benne Van a szár, amin keresztül az ághoz kapcsolódunk, én is azon, Rajta keresztül tudok dolgokat kilengeni, igazán egyensúlyom vele és általa Van. Csakis így lehet, amíg küldetés feszít, amíg akarok, addig tőkesúly kell, és másrészt, hogy neki kifelé ott vagyok én, akin keresztül minden hatás eleve tompítva érkezik hozzá meg, védem, gondoskodom, szeretem, könnyű mondani, hogy bírjam, amikor ő már csak azt kapja, amit én tompítottam. Mármint, amikor tudom tompítani. És nem teheti meg, nincs valóban itt, nem áll bennem, ha kilép, amikor valamit épp nem. Ha akkor magamra hagy. És persze, hogy mondhatja, hogy ilyen kicsiséget én miért élek ütésként meg, tenisz élmény jut eszembe, hogy miért visel ennyire meg, hogy rosszul játszom épp, vagy bármi más, ami szerinte komolytalan, súlytalan, nevetséges, de nekem nem az. Hanem nekem évtizedek egymásra rakodó rétegei. Számomra kihívás. Tehát. Amiatt nagy, aki vagyok, ahogy ide jutottam, az Utam miatt, ami másrészt az értékeim oka is. Vannak kihívásaim, mindörökké lesznek, amíg külön tudattal létezem, hiszen a játék lényege éppen ez. A kihívások. Amiken túllépni, ha egyedül tudnék, már nem lenne, nyilván, kihívás, de mivel még az, tehát nem tudtam.

Viszont vele sikerülhet. Ha komolyan veszi. Ha komolyan vesz. Ha kitart bennem. Ha segít. Ha támaszt. Mert őt be, legmélyebbre engedem a lelkem várába be, sokkal, de sokkal messzebb mint bármely pszichológust valaha, vele ezért sikerülhet, terápia talán felkészít, de végül csak gyakorlatban, csak a Társsal tudom megcsinálni. Tudjuk. No, hát ezért ismételgetem, hogy a nők kezében a világ sorsa, mert a Férfi NEM szexet akar, hanem Hitet, Erőt, Jelenlétet. Tehát magházat.

Joós István, 2014. július 28.

 

Kapcsolódó élmények:

Hozzászólások