Jézus az igazság lelkét küldte el, és bár ez soká komplikáltnak tűnik, de valójában nagyon egyszerű, mert “csak” szó szerint értendő.

Elküldte.

És az ember azóta tudja. Tudhatja. Az igazság immár megismerhető. Az önközpontúságát meghaladó, tehát a világ, a mindenség, a másik ember szeretetében újjászülető ember legfőbb jellegzetessége, hogy többé nem magában áll, hanem kapcsolódik, tehát hangolódik, tehát követ. A Nagyobbat. Aminek konkrét megjelenési formája az Igazság Lelke, legegyszerűbben talán összhangzatként elképzelhető, egy magasztos mennyei zenekaron játszódó szimfónia, ami itt és most zeng, és e zengés számunkra megérzések fülével észlelhető, az ember funkciója és szólama szerint hozzákapcsolódni – pl. második hegedű – és e Kapcsolat által hangolódni így képes, ami által maga tisztul.

Csodaszép ez. És egyetlen feltétel van csak, hogy a figyelme a saját fejéből kijöjjön. Más semmi. Aki nem a saját fejében van az szükségszerűen kapcsolódásban, tehát a mennyei szimfónia birodalmában van, amihez automatikusan hangolódik is, az élet, a mások, az események, a megérzések befolyása által.

Igazság. Igen. Van.

Joós István, 2016. május 23.

 

Kapcsolódó élmények:

Hozzászólások