De Szár is van. Sőt. Fa, és Nap, és Többiek. Nem két fél alma vagyunk, hanem magház és külső rész; nem mellérendelt, hanem rész – egész a viszony Férfi és Nő között.

Csakis az egység által tudunk boldogságot találni, mert így lesz közös az irányunk, a célunk, az ügyünk, az életünk. Míg ezzel szemben, ha a két fél önmaga teljességét külön keresi, tehát külön célokat dédelget vagy kerget, abból csakis párhuzamosság lehet, ami falak, ami magány, ami zsákutca végül.

Akkor most a szárról.

Az almának ugyanis van szára is. A közösségünk legközepébe, a magház közepébe érkezik a szár, avagy onnan indul, ha tetszik, és az ágon keresztül kapcsol a fával, a fán keresztül a földdel, az egész teremtett világgal össze. A szár kapocs. Az életenergia csatornája, amin keresztül az erő lüktet, éltet, megtart. Ez a szár. Ami középre köt. Az alma, tehát a férfi, és a magház tehát a nő közepébe, közös közepünkbe. Köt. Amire másik szó, hogy tart. Ott tart. Annál fogva, a középnél fogva tart, ami azonban azt is jelenti, hogy

a közepem nélkül engem tartani nem lehet.

Kemény ez nagyon. Soká hittem, hogy megy nő, tehát társ nélkül, de nem. Általa, rajta keresztül kapcsolódom legtisztábban én, a Férfi, a közép akkor nyugodt, a lényem közepe, erőben csakis akkor vagyok, csak így lehetek, ha be van töltve a nő helye, ami által én “be vagyok kötve”, erő így érkezik, harmonikusan hozzám el így juthat, csakis, a társ által. Kemény. Különösen, amíg még nincsen. Terepasztalon legózom ahhoz képest, amire képes vagyok, még mindig, ami másrészt fontos, ez, kor-szak, mert meg kell mutatni, hogy mit építek, a víziót gyakorlatban, hogy működik, tehát él, tehát éltet, tehát van benne hely, elég hely a nőnek, aki…

A nő a legfontosabb befektető egy férfi életében,

Hitét, bizalmát, életét adja, de működő makett nélkül aligha választ, éppen ezért, mely okból erőhöz, tehát hozzá el csakis botladozások után, azokon át vergődve juthatok. Másrészt ugyanebből következik az is, hogy gyengébb vagyok. A Férfi. Sokkal. Amiről a ló és lovas képével írtam, valamint az is, hogy az itt és most állapotát fogalmilag a Nő érzi jobban. Bölcsességnek szoktam ezt mondani, vagy más kép úgy, hogy a Férfi bénábban táncol. Ugyanis eggyel távolabb van. A Férfi. Tetszik vagy sem. A Nő kapcsolata közvetlenebb, mert rajta keresztül érkezik, az erő, közelebbről, jobban érzi, mert ő,

A nő van belül.

Belül, bennem, és rajta keresztül érkezik az erő; ami nem az övé, de így érkezik, száron és magházon át érkezik. Tehát nála közvetlenebb a kapcsolat, könnyebben adja, adhatja magát neki át, mint a Férfi, és ezért, hogy a táncnak, a ritmusnak, az itt és most időszerűségének könnyebben adja magát meg, fogalmilag jobban táncol, a Nő, benn, legbelül, akinek bennem a helye, jobban kell táncoljon, mint én, mely okból nem lehet társ az, akinél érzékenyebb vagyok. Úgy nem megy. Hanem a nagyobb összhang, nagyobb nyugalom, nagyobb bölcsesség nála kell, legyen, csak az Társ, aki belül van, tehát tud ezekben támasztani. Mindazonáltal.

A szár nem a zene.

A szár az erő, az itt és most állapota, bölcsesség, de nem az irány. Tehát nem a következő pillanat, hanem Jelen. A Nő a jelen mestere, de hogy most pörgés jön, vagy döntés, és hova is tartunk így együtt, az a férfi tudása. Az irány. A ritmus és a dallam következő mozzanatainak átérzése, hogy a szélcsend után vihar jön, az eső dobolásának változása vagy a közeledő kertész mit jelent, tehát a világ, a kinn tendenciái, az ebből fakadó tennivaló az, amit a Férfi érez, lát jobban. Ebből, ezzel vezet, mert kívül a férfi van, a teret, annak formáit, az azon vezető Utat, a következő mérföldkövet kitűzni ő tudja, ebben a nő tompább, mert hozzá ez szűrve, a férfin keresztül jut el, épp ahogy az erő rajta keresztül a Férfihez. Ez van.

És ezért fontos kapcsolódnunk.

Nagyon fontos a szárak útját követve a többieket felfedezni, a többi szárat fogadó, tehát velem azonos ágon lógó magházak kapcsolódása időszerű, hasonlóságunkra és összekapcsoltságunkra egymásban rácsodálkozni, emlékeztetni, tartani, erősíteni. És ugyanígy fontos az azonos szelet, esőt, napsütést tapasztaló, hasonló tájat kémlelő almák kapcsolódása, a világ veszélyeinek és a személyes álmoknak kibontása, amihez, majdan, igen, le kell a szárról, tehát a fáról válni, amikor megérettünk, saját gyökereket, saját életet indítva, ami persze a kerten belül marad, mindörökké van köze az eredetéhez.

Jó erre felkészülni.

Nem muszáj, persze, de oly sokat tudunk egymásnak adni. Gyakorlás által. Ezért indult az ERŐ-TÉR férfiaknak, beavatási iskola, szó szerint, amint a NŐI KLUB, és ezek mellé kerül a LOVAGI TORNA, ahol összetalálkozhatnak majd egymással, a másik nemmel, gyakorolni, akik szeretnének, párkapcsolati és házastársi viszonyoktól függetlenül, társsal vagy másokkal. Mert gyakorolni kell. Nőknek hallgatást. Ez a feladat. Hallgatni és erőt, tehát hitet, valamint bölcsességet, tehát tanácsot a férfi felé csatornázni, aki másrészt mesél. Neki megnyílni dolga. Amire a harcosok edzenek, megmutatni magukat, a legmélyüket, tehát álmot és félelmet, és fogadni, amit a nő ehhez hozzá tud és akar tenni.

Joós István, 2014. május 4.

 

Kapcsolódó élmények:

Hozzászólások