Bajban imádkozni könnyű – és általában késő. Akkor imádkozz, amikor minden rendben van!

Hogy ez így kemény? Igen. Másrészt fontos helyesen értelmezni. Mert mikor van minden rendben, mi a baj, és mit jelent imádkozni?

Rendben szerintem akkor van minden, amikor az ember hasznosnak érzi magát. Sőt… Rendben akkor van minden, amikor az ember lelkesítő, mert nem csak önmagát, hanem nála nagyobbat szolgáló cél elérése érdekében feszíti az energiáit meg, és ezzel hasznosnak tapasztalja magát. A baj pedig, ha ez nincsen így. Ha tehát nem nagyobbat szolgáló célért, hanem pénzért, tehát a saját önzésem, tehát félelem szolgálatban feszítem magam. Az baj. Ahogy az is baj, ha csak álmodozom a Célról, de a kockázatot nem vállalom, a munkát nem teszem bele, nem feszítem magam. És végül az is baj, ha Célért és Feszítem magam, de nem tapasztalom a hasznát, nem működik, nem úgy, mint kéne, és mégsem változtatok.

A válság és ennek fokozatai: sikertelenség, magány, boldogtalanság és betegség mind következmény csak, “magunkra vont ítélet”.

A megoldás? Imádkozni. Aminek a helyes módja NEM a kezünket összefonva térdepelni, hanem a hitünk szerint cselekedni. Miben Hiszel? … és itt most megint nem Istenre kérdezek, hanem mi volna , minek lenne értelme, mit kellene megtenni? Helyesen “imádkozni” részvételt jelent, Hited szerint, olyasmiben, amiben valóban érdemes – amihez az önzés nyilvánvalóan kevés, és ezt MINDEN ember tudja. A saját önzését szolgáló ember nagy drámája, hogy TUDJA, hogy helytelen, amit csinál, és ettől kerül válságba, és ettől betegszik, és ettől boldogtalan. Érted? Érted.

Helyesen imádkozni Bátorság dolga.

És automatikusan vonja magára az ítéletet, csapást, szenvedést, korrekciót – mégpedig nem közvetlen isteni beavatkozás által, hanem a Rend okán – tehát tulajdonképpen magát bünteti az, aki nem a Hitét, tehát a Lelkesedését követi, mert benne a tudata ilyenkor az embersége ellen feszül, az igazabb és szolgálni vágyó ént nyomja az önközpontú és félelmekkel teli identitás el, megérzéseket a ráció, és ennek eredménye a válság, ami annál hamarabb jelentkezik, minél érzékenyebb vagy. Jelentése, hogy NEM jó, amit csinálsz. Fontos ez nagyon, hogy tehát NEM Isten büntet, hanem magunknak üzenünk ilyenkor, a SAJÁT önzésünk következménye jön látszólag kívülről szembe, aminek jelentése, hogy ez így NEM jó, ember, ELÉG, Változtass!

A válság mindig lehetőség, Kegyelem, a szeretet megnyilvánulása.

Azt jelenti, hogy még nem késő változtatni, sőt képes is vagy rá, ha csak az önsajnálattal felhagysz. Egyrészt. Másrészt aki túlélt válság ellenére ugyanoda tér vissza, ahogy korábban élt – stressz, feszülés, önös célok, álmok halogatása, megfutamodás – azt súlyosabb csapás BIZONYOSAN várja, és aki ebből sem tanul az ellehetetlenül, sőt meghal, és ezért SENKIT nem hibáztathat, mert MAGA, a félelme, az önközpontúsága, a kishitűsége vonta az ítéletet magára.

Kövesd a Lelkesedésed – Kapcsolódj aszerint!

… ami, igen, azokhoz is szól, akik válságban vannak épp. Térdeplés, önostorzás és siránkozás helyett fogadd a leckét el, köszönd azt meg, és a Lelkesítő Cél gondolatával foglalkozz, abba tegyél erőt, figyelmet, energiát, hogy a világot hogyan gazdagíthatod, az életedet mire áldozod, mert igazán gyógyítani csakis az Igaz Lelkesedés, más néven a Szerelem lángja, tehát a totális odaadás tud. Ami a végső ima végül. A teremtmény részvételi szándéka, a hasznos betagozódás, magam a nagyobbnak megadva. A gyógyulás kulcsa a Helyed felé lépni, itt és most – az agyad a Lelkesítő Munkával lekötni A legjobb terápia, ahol szükség van rám, ahol végre nem csak magamért fáradok. Hová ADOD magad? Ügy és Funkció a Válasz. Minden embernek. Van, Vár, Segítünk. Megérzések mentén, félelmekkel szembe, képes vagy rá, HAJRÁ!

Hozzászólások