Amikor tükörbe néz, átlát egy másik világba. Sokáig azt hitte, mindenki így van ezzel, hiszen a mesebeli Alice még át is tudott menni. Ő “csak” látta azt, ott.

De hát az anyja is látta! Hosszan ült előtte minden este, közben elgondolkodva, mélyen belenézett és megszűnt számára a külvilág. Volt, aki mindenkire mosolygott, de odaát vicsorogva szűrte a fogai között: ti tehettek róla, mindenről ti tehettek! A másikat buggyantnak tartották, de a tükörben hatalmas könyvtára volt. A hernyó pillangónak látszott, az itt erényes pedig ott minden vágyak mestere lett. Persze volt olyan is, aki nem változott.

– A tükör mindig az igazat mutatja, nem csap be, csak mi homályosítjuk el, ha nem akarjuk látni a valódit. Akinek tiszta a tükre, az szembenéz önmagával – magyarázta egyszer az anyja. Érdekes, hogy ez éppen akkor jutott eszébe, amikor leegyeztette az időpontot a plasztikai sebésszel.

– Lehet, hogy csak egy légyszar a tükrön, amit bibircsóknak látok az arcomon? – hasított belé a felismerés és elővette a kemikáliáktól mentes Attitűd tükörtisztítót – amit úgy hirdetnek, hogy természetes komponenseivel varázsolja tisztává a felületeket -, aztán nekilátott a régóta időszerű nagytakarításnak.

Reneszánsz asszony, 2016. május 24.

 

Kapcsolódó élmények:

Hozzászólások